A pünkösdi templomdíszítés szokása

 

„A szél arra fúj, amerre akar” – Maglódiak a Szentendrei Skanzenben 2021-ben

A maglódi evangélikusokat 2021 pünkösdjén „helyben hagyta” a Szentlélek. A világjárvány miatt csak templomukban tarthatták meg pünkösdi templomdíszítő szokásukat, mely az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Jegyzékén szereplő vallási népszokás.

Szeptember harmadik hétvégéjén, a Kulturális Örökséget ápoló közösségek ünnepén azonban bemutathatták zöldágazó szokásukat a Szentendrei Skanzenben.

A szabadtéri múzeum színpadán a Kacamajka Néptáncegyüttes és a Roszicska Hagyományőrző Egyesület táncolt maglódi, pünkösdi koreográfiát. Ezt követően a feldíszített kápolnánál Németh Mihály maglódi lelkész tartott áhítatot. Arról beszélt, hogy „amint az első Pünkösdön az apostolokat kimozdította álló helyzetükből a Szentlélek, úgy mozdította ki a maglódiakat is: tavaszból-őszbe, lakóhelyükről Szentendrére. De ennél lényegesebb, hogy a szíveket mozdítsa meg a Lélek a krisztuskövető életre!”

Ez a szeptemberi hétvége szeles, őszi időt hozott a Kárpát-medencébe. A szél olykor felborogatta a maglódiak plakátját, kápolna előtti feldíszített nyárfaágát a Skanzenben. De hát nem utalt-e ez mindennél jobban arra, amit az Úr Jézus mondott a Szentlélek eljöveteléről: „A szél arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” (Jn 3:8) Bárcsak újjászületnének a szívek és életek Maglódon is és szerte a világon!

 

+ + +

 

Az Úr Lelke velünk van! – Pünkösdi templomdíszítés Maglódon 2021-ben

 

Maglód evangélikus lakói minden pünkösdkor „májfákkal”díszítik fel templomukat.

A maglódi templomi zöldágazás különlegességéhez hozzátartozik, hogy a gyülekezet tagjai közül néhányan helyi népviseletben vesznek részt az istentiszteleten. A templombelső, a zöld nyárfaágakra helyezett színes szalagok-kendők és a népviselet sokszínű szépsége páratlan látványt teremtenek. A járvány miatt azonban szerényebb külsőségek között és a megszokottnál kisebb létszámban ünnepelte a Szentlélek eljövetelét a közösség. 2021 esős pünkösdje Maglódon is sok mindenben más volt, mint a korábbiak. A gyülekezet reménysége azonban most és a jövendőben is ugyanaz, ami eddig is volt: Az Úr Lelke velünk van!

 

+ + +

Pünkösdölés ősszel – maglódiak a Szentendrei Néprajzi Múzeumban

Karácsonyfatalp; májusfa színes szalagokkal-kendőkkel; őszi örökség ünnep; pünkösd. Szavak talán értelmetlenül összeválogatott halmazának tűnik ez a felsorolás. Ha azonban azt írjuk le, hogy a maglódi evangélikusok pünkösdi templomdíszítő szokását karácsonyfatalpakba helyezett májusfákkal mutatták be a szentendrei Skanzen őszi örökség ünnepén – így talán már kapiskáljuk, hogy miről lehet szó.

A Maglódi Evangélikus Egyházközség pünkösdi templomdíszítő szokását két évvel ezelőtt vették fel a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. Ezzel a megtisztelő felvétellel kötelezettségek is járnak: a maglódiaknak őrizniük kell és tovább kell adniuk ezt a hagyományukat. Meg kell azt ismertetniük a néprajz iránt érdeklődőkkel. Erre teremt lehetőséget a pünkösdi örökség ünnep minden év tavaszán a szentendrei Skanzenben. A koronavírus világjárvány miatt 2020 pünkösdjén azonban elmaradt ez a bemutató.

Szeptember harmadik hétvégéjére, a Kulturális Örökség Napjaira, a szervezők meghirdették az örökségelemek találkozóját. A járvány második hulláma ellenére is 27 hagyományőrző csoport vett részt ezen a szentendrei néprajzi kavalkádon. Köztük a maglódiak is.

Így érkezett meg Szentendrére szeptember harmadik szombatjának csípős reggelén a maglódi evangélikus férfipresbiterek kisebb csoportja és a Maglódi Nőklub lelkes csoportja, hogy a Skanzen jánossomorjai fogadalmi kápolnáját, ha szimbolikusan is, ha kevesebb nyárfaággal is, de feldíszítsék.

A díszítést követően a Nőklub pünkösdi piros népviseletbe öltözött asszonyai a szabadtéri múzeum színpadán maglódi táncokat táncoltak. Őket a Nyugdíjasklub tagjai váltották, akik az idősebbek sötétebb színű népviseletébe öltözve invitálták a látogatókat a maglódi evangélikus szokás szerint feldíszített Szent Anna kápolnához. Kora délután Németh Mihály lelkész és a középnemzedék bibliaórásai csatlakoztak az egész napos templomügyeletet, „idegenvezetői” feladatokat ellátó Kérges László felügyelőhöz és Varga Zoltán maglódi helytörténeti kutatóhoz.

Végül megérkeztek a maglódi Roszicska-Harmatocska Hagyományőrző Egyesület tagjai is. Szintén népviseletbe öltözve hallgatták meg az ősz gyümölcstermését és az emberek őszi, házaikba való behúzódását - a Szentlélek gyümölcstermő és belső, lelki elcsendesedést segítő munkájával párhuzamba állító áhítatot. Majd a kápolna előtt fergeteges táncot jártak az arra elhaladó skanzen látogatók örömére.

A maglódiak hálásak lehetnek Istennek templomdíszítő hagyományukért, annak bemutatásáért a csodálatos őszi időben, az ország legismertebb szabadtéri múzeumában. Hálásak lehetnek az érdeklődő, kérdéseket feltevő látogatókért - akiket meghívtak jövő pünkösdre magukhoz. Hálásak lehetnek legfőképpen azért, hogy örökségük része evangélikus hitük, mely a Szentlélek erejével napról-napra megújulhat, akár egy ilyen közösségformáló, rendhagyó őszi pünkösdölés alkalmával is!

 

+++

Pünkösdi templomdíszítés Maglódon 2020-ban a koronavírus világjárvány idején

 Kiszellőztetett templom, kiszellőztetett szívek - Pünkösd Maglódon

Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe, az egyház születésnapja. Jézus Krisztus feltámadását követő 50. napon beteljesült az ígéret: az Atyának és a Fiúnak Lelke kiáradt a világba, hogy megújítsa a Földet. Ezt a megújulást hirdeti a maglódi evangélikusok tavaszköszöntő egyházi szokása: a templomi zöldágazás. 2020-ban a Covid-19 koronavírus járvány miatt egyszerűbben, rövidebben, de még jobban az egy szükségesre, Isten igéjére figyelve ünnepeltünk Maglódon.

Pünkösd szombatján a férfiak nyárfaágakat hoztak a templomba. Ezeket a zöld ágakat díszítették fel színes szalagokkal, kendőkkel a település asszonyai. A szalagok közé feltűztek két fekete színűt is a világjárvány hazai és külföldi áldozatainak emlékére.

A járványügyi helyzet miatt elmaradt minden kísérő rendezvény: a népviseletes zenés-táncos felvonulás. Nem érkeztek vendégek. Vendég igehirdető sem volt. A Maglódi Szlovák Napot és a Szentendrei Skanzenben a Pünkösdi Szellemi Örökség Napjait is későbbre halasztották a szervezők.

A gyülekezet is a megszokottnál kisebb létszámban, a védelmi szabályokat betartva vett részt az istentiszteleten. Népviseletben csak egy fiatal pár: Veres Violetta és Szentesi Zoltán érkezett a templomba. Szabó Róbert orgonált. A lépcsőima és a Miatyánk szlovák nyelven énekelve hangzott el. Németh Mihály lelkész igehirdetésében, a Szentlélek eljövetelét kísérő jelekről szólt: „A Szentlélekért könyörgő ember megkapja a felfrissítő szél, a szeretet lángjával melengető isteni tűz ajándékát. És kap mindezek mellé még valamit: Isten igéjét. Evangéliumot Isten szeretetéről. Bizonyságtételt Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról. Örömhírt, mely megváltoztat. Megbékéltet Istennel, egymással, önmagunkkal. Ez az isteni szó segít, hogy megvalósítsuk az egyház közösségében a krisztuskövető életet. Segít, hogy erejével munkáljuk a békét és a jóakaratot az emberek között. Pünkösdkor ezt ünnepeljük Maglódon is a zöld ágakkal, színes kendőkkel, szalagokkal feldíszített evangélikus templomunkban. Ez a szép templomdíszítő szokásunk a Szellemi Kulturális Örökség része hazánkban. A mozgó zöld ágak a pünkösdi szélzúgást, a színes szalagok az apostolok feje felett megjelent tüzes lángnyelveket jelképezik. A gyülekezet közösségében hangzik Isten életújító igéje. Pünkösd örömünnepén kérjük Istent, árassza ránk Szentlelkét frissítő szélként, szeretettel melengető tűzként és megelevenítő igeként – hogy Krisztusról bizonyságot tevő életet élhessünk.”

2020. hűvös, nyirkos, szeles Pünkösdjén - a járvány elleni védekezésként - szellőztettük a maglódi templomot. Eközben a költő szavaival könyörögtünk a szívek kiszellőzéséért:

„Zúgó szél, mennyei vihar, / jöjj a Lélek lángjaival! / Isteni erő van tenálad, / tégy vele most nagy, szép csodákat./ Erőddel a szíveken zúgj át, /és szellőztesd ki minden zugát, /szellőztess ki országot, népet /az egész nagy földkerekséget./Söpörd el a bűnt, a gyanakvást / s tedd, hogy végre szeressük egymást. (Bódás János: Imádság Szentlélekért)

Reménységünk, hogy a pünkösdi templomdíszítés ősi hagyományát őrző maglódi gyülekezetnek az élete is felfrissül a Szentlélek szíveken átzúgó, mindent kiszellőztető munkája nyomán. (Ha kell, van hozzá fotó!)

+++

Pünkösd Maglódon 2019.

Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe, az egyház születésnapja. Jézus Krisztus feltámadását követő 50. napon beteljesült az ígéret: az Atyának és Fiúnak Lelke kiáradt a világba, hogy megújítsa a Földet. Ezt a megújulást hirdeti a maglódi evangélikusok tavaszköszöntő egyházi szokása: a templomi zöldágazás.

 

Maglód evangélikus lakói ugyanis minden pünkösdkor feldíszítik templomukat. A hagyomány főleg az evangélikus közösség tagjai közt él, de más vallásúak és a környék evangélikusai is gyakran részesei az eseménynek.

 

A gyülekezet tagjai Pünkösd szombatján állítják fel a májfákat a templomban. A férfiak a nyárfák kivágását, szállítását, templomi elhelyezését végzik. A lányok, asszonyok dolga a fák szalagokkal, kendőkkel való felékesítése és az oltár díszítése.

 

Pünkösd ünnepén a hívek már a feldíszített templomba érkeznek meg. A Szentlélek eljövetelének ünnepén a mozgó zöld ágak, a zizegő levelek a pünkösdi szélzúgást, a színes szalagok az apostolok feje felett megjelent tüzes lángnyelveket jelképezik. A gyülekezet közösségében pedig „nyelveken szólva”, szlovákul és magyarul hangzik az Isten igéje.

 

A maglódi templomi zöldágazás különlegességéhez hozzátartozik az is, hogy a gyülekezet tagjai helyi népviseletben vesznek részt az istentiszteleten. A templombelső, a zöld nyárfaágakra helyezett színes szalagok-kendők és a népviselet sokszínű szépsége páratlan látványt teremt.

 

Ezt a velünk élő néphagyományt, mint a Maglódi Evangélikus Egyházközség által előterjesztett örökség-elemet 2018-ban vették fel az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Jegyzékére.

 

Az evangélikus fiúk és férfiak idén június 8-án, szombaton reggel 9 órakor indulnak a maglódi határba nyárfaágakért. A gyülekezet lányai és asszonyai aznap délután 1 órától díszítik a templomot.

Pünkösd vasárnap 10:30-kor kétnyelvű istentisztelet kezdődik a templomban Németh Mihály lelkész magyar nyelvű igehirdetésével és Gulácsiné Fabulya Hilda lelkésznő szlovák nyelvű liturgikus szolgálatával. Pünkösdhétfőn szintén 10:30-tól lesz ünnepi istentisztelet.

 

A Szentendrei Néprajzi Múzeum 2019. június 9-10-én rendezi meg a Pünkösdi Örökség Napjait. Ezen a maglódiak is bemutatkoznak. Pünkösdhétfőn reggel 9 órától a Roszicska Hagyományőrző Egyesület, 12:30-tól záróráig pedig a Nő Klub és a Nyugdíjas Klub tagjai terjesztik Maglód jó hírét a Skanzenben. A Maglódi Kacamajka Néptáncegyüttes Pünkösd vasárnapján és hétfőjén is fellép Szentendrén. (A tervek szerint mindkét nap 15:20-tól adják elő pünkösdi koreográfiájukat.) Az evangélikus gyülekezet június 10-én tart áhítatot a Szentendrei Skanzen zöld ágakkal díszített Szent Anna kápolnájában.

 

Alkalmainkra mindenkit várunk szeretettel! Ünnepeljük együtt a Lélek áradását, életünk megújulását!

 

 

 

+++

A maglódi pünkösdi templomdíszítő szokás felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére

A Kulturális Örökség Napjai országos megnyitó ünnepségét 2018. szeptember 14-én tartották a Parlament Vadásztermében. Tuzson Bence közszolgálatért felelős államtitkár és Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár ezen az alkalmon adta át a nemzeti jegyzékre kerülést kihirdető miniszteri dokumentumot Koltay Erika néprajzosnak és Németh Mihály lelkésznek, mint a közösségi felterjesztés benyújtóinak.

A Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzéke szeptember 14-én a következő elemekkel bővült: pünkösdi templomdíszítés Maglódon (evangélikus tavaszköszöntő egyházi szokás); magyar vadászati hagyomány; a szegedi papucs készítésének és viselésének élő hagyománya; a lipicai lótenyésztés Magyarországon.

Az alábbiakban a Szellemi Kulturális Örökség igazgatója, Csonka-Takács Eszter által írt méltatásból idézünk:

„Pünkösdi templomdíszítés Maglódon - Evangélikus tavaszköszöntő egyházi szokás

A maglódi pünkösdi templomdíszítés hagyományát az 1700-as évek legelején a Felvidékről érkezett szlovák evangélikus családok hozták magukkal. Ez a hagyomány azóta is jelen van a közel 850 főt számláló Maglódi Evangélikus Egyházközség életében.

Pünkösd szombatján a templomba fiatal nyárfákat állítanak, melyeket hímzéssel díszített kendőkkel, gyakran generációkon át örökölt keszkenőkkel ékesítenek. Piros szalagokkal, piros virágokkal díszítik az oltárt és a padok végét. A „zöldágazás” olyan variánsáról van itt szó, amely a közép-európai agrártársadalmak ünnepeinek kifejezésére szolgáló eszközkészletből merít, mégis sajátos az ágak kendőkkel való díszítése. A Pünkösd vasárnapi istentisztelet szlovák-magyar nyelven zajlik, a gyülekezet számos tagja népviseletben vesz rajta részt.

A hagyomány megőrzése és továbbadása érdekében közreműködik a Maglódi Evangélikus Egyházközség, Maglód Város Önkormányzata, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat és a hagyományőrző civil szervezetek (Maglódi Nők Klubja, Roszicska Hagyományőrző Egyesület, Kacamajka Folklór Egyesület, Maglódi Nyugdíjas Egyesület). A Szeberényi Lajos Helytörténeti Gyűjtemény kiállítások, előadások szervezésével, kiadványokkal biztosítja a szokás ismertségét.

Az örökség-elem úgy tart fent egy hagyományt, hogy nemcsak kifejezi a vallási gyakorlatot és az etnikai hovatartozást, hanem a fiatalabb generáció számára is biztosítja annak átélhetőségét. A közösség életében a hagyomány erős identitásképző erővel bír, valamint az összetartozás érzését is fokozza. Az elem nemzeti jegyzékre vétele erősíti a pünkösdi templomdíszítés hagyományának fennmaradását és továbbadását.”

Az átadó ünnepségen jelen voltak: Kérges László, a Maglódi Evangélikus Egyházközség felügyelője, Maglód Város alpolgármestere; Tabányi Pál, Maglód Város polgármestere; Varga Zoltán a maglódi Szeberényi Lajos Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény vezetője.

(Fotó: Varga Zoltán)

 

+++

A pünkösdi templomdíszítésről – ami Maglódon nem Mende-monda

 

„ A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban működő Kulturális Örökség Igazgatósága javaslatára 2011-ben felvették a mendei evangélikus gyülekezet egyedülálló pünkösdi hagyományát a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére.

Az UNESCO 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt (Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage). Több mint 130 ország csatlakozott a nemzetközi egyezményhez. Hazánk – 2006-ban – harminckilencedikként állt az egyezményben részes államok sorába.

„A nemzetközi egyezmény jelentősége abban áll, hogy olyan hagyományokat, értékeket támogat, amelyeknek továbbvitele szerves része a mai közösség életének”

A templom májfákkal történő pünkösdi díszítése földrajzi elhelyezkedésének, elterjedtségének szélesebb körű meghatározása nem egyszerű feladat. Ha a szokás történetét próbáljuk nyomon követni, akkor a 17. században még országos elterjedtségről beszélhetünk, ami fokozatosan visszaszorult, illetve a 19. század közepétől szinte teljesen eltűnt. 1943-44-ben az országos Luther Szövetség kezdeményezéseként végzett evangélikus néprajzi felmérésben mindössze 12 település neve mellett szerepel a templom pünkösdi zöldággal való díszítése. Bács-Bodrog megyében: Bajsa; Pest megyében Domony, Mende, Péteri; Nógrád megyében: Csánk, Szügy, Vanyarc; Gömör megyében: Gömörpanyit, Jolsvatapolca, Miglészpataka, Rekenyeújfalu és Süvéte településeken említi a felmérés a zöldágas díszítést, de egyik helyen sem esik szó az ágak, illetve fák díszítéséről. … A maglódi evangélikus gyülekezet is pünkösdkor hasonló módon díszíti templomát. Ez a szokás nagyjából nyolc éve kezdődött, amikor a településen megalakult a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat. Feltehetően hatott a szokás újraélesztésére a mendei kontinuus templomdíszítő szokás közelsége. A maglódi gyülekezet tagjai úgy emlékeznek, hogy településükön is élő hagyomány volt a zöldágazásnak ez a formája, de a Luther Szövetség felmérésében nem szerepelnek. Feltehetően itt már az 1940-es évek előtt megszűnt a szokás.”

Eddig a tavaly szeptemberben keltezett hír, az evangelikus.hu és a szellemiorokseg.hu internetes oldalakról. És mint tudjuk, a hír szent, a vélemény szabad. Ehhez a hírhez, nekünk, maglódiaknak is van néhány szavunk, akarom írni, véleményünk.

Első szavunk az, hogy fejet hajtunk mendei evangélikus atyánkfiai előtt, mert tény és való hogy folyamatosan megőrizték a pünkösdi templomi zöldágazás szép szokását. „Örülve az örülőkkel” szívből gratulálunk nekik, a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére való felkerülésükért.

Második szavunk a helyreigazítások kérésének szava: Nem igaz, hogy egyedülálló szokás náluk a pünkösdi templomdíszítés szokása. Nálunk Maglódon is élő, igaz nem folyamatos, hanem újra felelevenített hagyomány.  Ennek „sors fintora”- szerű bizonyítéka az is, hogy a mendeiek UNESCO listára kerüléséről tudósító „L’udové noviny”, a Magyarországi Szlovákok Hetilapja 2011. október 13-án megjelent számában tévedésből a maglódi, pünkösdi díszbe öltöztetett, templomról közöl három felvételt.

                                                                                 

Nem igaz, hogy „ez a szokás nagyjából nyolc éve kezdődött” Maglódon, „amikor a településen megalakult a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat”. A szóban forgó hagyomány több száz évre vezethető vissza Maglódon is, felújítása pedig 1999-ben – kezdődött újra településünkön.  Felújításában a szlovák kisebbség tagjai mellett helyi civil szervezetek  - mindenekelőtt a Nőklub – és magától értetődően az evangélikus gyülekezet is szerepet játszott. Hogy a templomi zöldágazás maglódi felelevenítésére hatott-e a „mendei kontinuus templomdíszítő szokás közelsége” – ez egyértelműen nem bizonyítható.

Amint nem igaz az sem, hogy mivel a Luther Szövetség 1943-44-es felmérésében nem szerepelnek a maglódiak, ezért  „feltehetően itt már az 1940-es évek előtt megszűnt a szokás.” Hogy miért nincs benne Maglód a Luther Szövetség említett felmérésében? Ezt még nem sikerült kikutatni. A legracionálisabb magyarázat talán az, hogy lelkészváltás zajlott 1944-ben Maglódon. A nagybeteg Bánki Károlyt váltotta Harmati György lelkész. Lehet, hogy ekkor akadt el valahol az adminisztratív adatszolgáltatás. Mindenesetre az ’50-es évek elején még élt Maglódon a templomdíszítő szokás. Ennek ékes bizonyítéka az a jelentés, amelyet Maglódon 1952. május 31-től június 2-ig végzett pünkösdi népszokás és néptánc gyűjtésről írt Jakab Ilona, a Népművészeti Intézet néprajzi osztályának munkatársa. Ő írja le érzékletesen a 60 éve, 1952. május 31-én, Maglódon történteket:

… útközben egy vidám, nótaszóval haladó leánysereggel találkoztunk, fél ünnepélyes viseletbe öltözve, kezükben sok hímzett, csipkés, keményített zsebkendőt, hímzett szalagot víve. Utánuk kb. 20 lépésnyire, hatalmas topolya fákat vivő fiatalemberek jöttek. Követtük őket, mert sejtettük, hogy útjuk az evangélikus templomhoz vezet a szokásos májfákat felállítani.

A templomba érkezve, lázas munkába fogott a fiatalság. A legények a topolya fák ágait nyesték, csinosították, majd a főbejárattól két oldalon futó padok minden másodikára szegeztek egy kb. 3-4 m. topolya fát. A fák fölső ágait fölül összekötötték, hogy álét alkosson. Ezután az oltár elé állítottak két fát, szintén összeerősítve felső ágait. Majd az orgona alatt lévő padokhoz hasonló eljárással. Ezután pedig a karzat középső részére és az alatta lévő padsor két szemben lévő padjára, az előbb leírt módon. A lányok ezalatt válogatták a hímzett, csipkés zsebkendőket, hogy melyik hova kerül majd, a szalagokat csokorra kötötték, az egy színű taft szalagok végére pedig cérnát erősítettek, hogy ezzel kössék majd föl a fára. A két leánybíró pedig a fiúknak osztogatta a parancsait, hogy melyik fát, hova és hogyan állítsák, segítettek az ágak lenyesésében, az egész fa formájának csinosításában.

A fák felállítása után kezdődött a díszítés. Először az oltár előtt lévő két fát díszítették, annak kellett a legszebbnek lenni. Erre kerültek a szebbnél szebb hímzett selyem szalagok, /kb. 30-40 évvel ezelőtt, ezeket a szalagokat a lányok a hajba fonva viselték/ a gyönyörűen hímzett zsebkendők, és a leghosszabb taft szalagok. Közben két „kis leánybíró” a szószék feldíszítésén fáradozott. A szószék külső, középső felére egy kb. 10 cm széles, és 150 cm hosszú selyem szalagot kötöttek és helyezték az előre bevert szögre, két oldalra szintén egy-egy hasonló selyemszalag került, azzal a különbséggel, hogy ezek valamivel keskenyebbek voltak.

Így díszítették a fákat sorban, gondosan szem előtt tartva, hogy melyik legyen a legszebben díszített. A legényeket, közben tréfás megjegyzésekkel küldték fel a létrára, hogy a fölső ágakat díszítsék. Amelyik legény ügyetlennek látszott, mindjárt fölkiáltott hozzá az a kislány, akinek udvarolt, hogy „ilyen ügyetlen legénynek nem leszek ám a felesége”. A legény erre ijedt arcot vágott és igyekezett magát megemberelni.

Az összes fák feldíszítése után került sor a mezei csokrok, rózsa csokrok, és különböző kerti virágokból kötött csokrok elhelyezésére. Az oltáron már előre elkészített virágtartókba kerültek a legszebb csokrok.

Mindenfajta díszítést befejezve a lányok és legények egyesült erővel a templom kitakarításához fogtak. Elhordták a lenyesett ágakat, egyéb szemetet, kiporolták a szőnyeget, /ez a legények munkája volt/, a lányok söpörtek a padsorok között is, majd a portörlés következett. Mikor mindezzel megvoltak, rakták vissza a szőnyegeket rendeltetési helyére.

Ezután ki-ki párjával összekarolva, énekszó közben ballagtak hazafele.”

Végül harmadik szavunk, a kérés szava. A zöldágazás templomi szokásának eredete vélhetőleg a középkorba nyúlik vissza. A XVII. századi evangélikus zsinatok határozata értelmében: „megtartandó az a szokás, hogy a diákok pünkösdkor zöld gallyakkal ékesítsék föl a szent épületeket. Ez azonban ne lövöldözéssel, vagy más szertelenséggel történjék, hanem énekléssel!” Különös kegyelme Istennek, hogy ez az ősi tradíció még a XXI században is fennmaradt, ráadásul két főváros közeli „dombvidéki falucska tót gyülekezetében”. Ugyan nem tisztünk tanácsokat adni a mendeieknek, mégis hasznos lenne, ha egyfajta missziónak tekintenék azt a kiváltságukat, hogy pünkösdi templomdíszítő szokásuk a szellemi kulturális örökség része lett. Megkereshetnék a Kárpát-medencei és magyarországi gyülekezeteket, köztük Domony, Péteri, Szügy, Vanyarc közösségeit. Megkereshetnék a felvidéki Csánk, Gömörpanyit, Jolsvatapolca, Miglészpataka, Rekenyeújfalu és Süvéte evangélikusait, sőt a vajdasági Bajsa lutheránusait is. Akár bennünket maglódiakat is megkereshetnek.  Megkeresve, segítsék e közösségeket pünkösdi templomdíszítő szokásaik felelevenítésében, megőrzésében, dokumentálásában és továbbadásában – így munkálva „a Lélek egységét a békesség kötelékével”!  (Efezus 4,3).   - Németh Mihály lelkész

 

Schmolck Benjamin (1672-1737) Pünkösdi ének:

1. Szálljon hálaének,

Mert itt a Szentlélek!

Tárj ajtót, kaput!

Légyen száz virággal,

Zsendülő faággal

Ékes most az út!

Fogadd be, úgy lesz tele,

Szíved-lelked fényözönnel,

Ujjongó örömmel! –

 

2. Gyújtsd meg bennünk lángod,

Drága égi zálog!

Adj erőt nekünk!

Isten győztes ujja,

Vezess el az útra,

Hol békét lelünk!

Jöjj, szívünk és életünk

Töltsd el tűzzel, bízó hittel,

Égi kincseiddel! –

 

 

3. Záporodra várunk.

Öntözd meg egyházunk

Mezejét, ne késs!

Hull a mag, az ige,

De szent cseppjeidre

Szomjas a vetés.

Bőségben csak úgy terem,

És úgy érik majd kalásza

Gazdag aratásra.