Igehirdetések, publikációk

Igehirdetés 2022 Böjtjében

 

Böjt 5. vasárnapja – 2Móz 32,30-32a

"Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek most az ÚRhoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért. Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Nagyon nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból istent csinált magának. Mégis, bocsásd meg vétküket! "

Isten előtt közbenjárónk

 Közbenjárók. Emberek, akik két fél között segítik a megegyezést. Telis-teli van velük a világ. Mediátor szakemberek - a párkapcsolati problémáktól kezdve a büntetőjogi eljárásokig - az élet szinte minden területén közreműködnek vitás helyzetek rendezésében. Pártfogók segítik családok mindennapjait. Brókercégek pénzügyi szolgáltatást közvetítenek. A parlamentben szószólók képviselik a nemzetiségeket. Diplomaták háborús konfliktusokban jószolgálati missziót végeznek a megbékélés érdekében. Szülők közbenjárnak gyermekeikért az iskolában, hogy a tanár jobban figyeljen oda rájuk. Állásinterjú előtt jól jöhet egy ismerős közbenjárása…

 Mai igénk Mózes személyében is egy közbenjárót állít elénk, miközben rámutat az igazi közbenjáróra: Jézusra.

Közbenjáró szeretet. Miközben Mózes a Sínai-hegyen átveszi Istentől a Tízparancsolatot, népe a bálványimádás bűnébe esik. Saját kezűleg csinálnak istent maguknak. Áldozatokat mutatnak be az aranyborjúnak. Leülnek köréje enni, inni, felkelnek táncolni.  Isten haragra gerjed népe ellen. El akarja törölni őket a föld színéről. Mózest azonban nagy néppé kívánja tenni. Mózes ekkor emlékezteti népét vétkeire és könyörög értük Istennél. Abban reménykedik, hogy talán tud engesztelést szerezni számukra. Mózes ebben a történetben, mint közbenjáró áll elénk. Közbenjárása népe iránti szeretetéből fakad.  Szereti bűnössé lett népét. Közösséget vállal velük. Úgy könyörög népéért, hogy teljesen egynek tudja magát velük. „Bocsásd meg vétküket” – mondja Istennek. „Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!”(2Móz 32,32) Írásmagyarázók szerint ezzel a kijelentésével Mózes mintegy felajánlja magát engesztelő áldozatul népéért – irántuk érzett szeretetéből.  Valóban, „nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.”(Jn 15,13) De magára vállalhatja‑e Mózes az engesztelő áldozatot? Magára vállalhatja‑e bárki is a helyettes áldozatot? Nem! Hanem az Úr maga gondoskodik áldozatról, hogy megértsük „nem az a szeretet, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” (1Jn 4,10) Ez a szeretet hozta Jézust a mennyből a földre, hogy közbenjárjon keresztáldozatával Isten és ember között. Jézus közbenjárása abból fakad, hogy valóságos Istenként magára vette emberi természetünket, valóságos emberként pedig önként áldozta fel magát. Az Isten és ember között megromlott kapcsolatot így állította helyre. Ő lett az, aki megbékéltetett mindeneket a keresztfán kiontott vére által. Ezért egyedül ő az igazi közbenjáró Isten és ember között. Isten elfogadta Jézus értünk közbenjáró áldozatát. Azzal igazolta ezt, hogy feltámasztotta őt a halálból. Ezért „üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk.” (Zsid 7,25)

 

Jézus, a mediátor. A mediátor pártatlan, semleges közvetítő. Nem vonódik be a felek konfliktusába, hanem közöttük középen állva segíti elő azt, hogy mielőbb és minél jobban megértsék egymást. - Jézus, a mediátor, keresztjével Isten és ember között, középütt áll. Keresztjére tekintve engesztelődik az Atya. Keresztje tövében lel békességet az emberi szív. Azonban Jézus nem pártatlan! Sőt! Nagyon is elfogult! Végtelenül szereti az Atyát és végtelenül szeret bennünket. Közbenjár értünk. Ma is, most is, a mennyei szentélyben, dicsőséges főpapi szolgálatában, mint „áldozó Áldozat” esedezik értünk. Vajon felfogjuk-e, mekkora áldás és milyen nagy kegyelem, hogy Isten előtt ő a közbenjárónk?!

 Németh Mihály

 Imádkozzunk!

„Jézus Krisztus, szép fényes hajnal, ki feltámadsz új világgal, és megáldasz minden jókkal.
Te vagy nékünk egy reménységünk, Isten előtt közbenjárónk, szép koronánk, ékességünk.
Világosítsd a mi szívünket, ismerhessünk meg tégedet, tanulhassuk szent igédet!
Az Atyával és Szentlélekkel, hogy tégedet tiszta szívvel mindörökké áldjunk! Ámen.”

                                                                                                                                 (EÉK 92)

 

+ + +

Igehirdetés 2021-re

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen

Hallgassátok meg azt az evangéliumi szentigét, melyet egyházunk az esztendő első vasárnapjára az igehirdetés alapjául kijelölt. Megírva találjuk a Máté evangéliumának 9. fejezetében, a 14. verstől a 17. versig a következőképpen:

 „Akkor odamentek Jézushoz Keresztelő János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás. Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.”

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvérek, akik nézitek és hallgatjátok; vagy olvassátok ezt az igehirdetést!

„Elmúlt a régi, kezdhetem az újat!”

Máté 9: 14-17

„Akkor odamentek Jézushoz Keresztelő János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás. Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.”

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvérek, akik nézitek és hallgatjátok; vagy olvassátok ezt az igehirdetést!

Hazánkban a rendszerváltozás óta, a világon valamivel korábban terjedt el az utcai óévbúcsúztatások/újév várások szokása. Ilyenkor ezrek, százezrek, néhány világvárosban milliók mulattak az utcákon és várták, hogy éjfélt üssön az óra.

2020. óév búcsúztatója azonban világszerte szürreálisra sikeredett a járvány miatt. Prágából, Budapestről üres utcákról számoltak be a híradások. Párizsból, Londonból rendőri oszlatásokról; Rómából a tűzijáték miatti tömeges madárpusztulásról hallottunk. Még New Yorkban is, a Times Square-en, csak a Covid-ellátásban résztvevők: mentősök, ápolók, orvosok, egészségügyi dolgozók nézhették meg az évváltást jelképező világító kristálygömb leeresztését.

Óév estéjét a korábbi esztendőkben lakodalmas hangulat jellemezte – most böjtös, azaz lemondásokkal teli volt az óévből az újesztendőbe való átlépésünk. Olyan, mint az egész elmúlt 2020-as évünk. Le kellett mondanunk programokat, kirándulásokat, találkozásokat. Le kellett mondanunk istentiszteletekről, közösségi alkalmakról. Mások és magunk érdekében lemondtunk egymás érintéséről, maszkot vettünk fel, fertőtlenítettünk… Ez a helyzet most is tart, és ki tudja meddig fog tartani még? Ebben a helyzetben a belefáradás, a megkeseredés veszélye fenyeget bennünket.

Igénk szerint Lévi  Máté (a későbbi evangélista) engedelmeskedve Jézus hívásának otthagyja korábbi foglalkozását, a vámszedő asztalt. Búcsúvacsorát rendez barátainak, hogy lezárja régi életét és megkezdje új, krisztuskövető apostoli szolgálatát. Ezen a lakomán jelennek meg Keresztelő János tanítványai és nekiszegezik a kérdést Jézusnak: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek?”

Jézus válasza kettős. Először is visszakérdez: ” Gyászolhat-e a násznép, amíg velük a vőlegény?”  Vagyis arról beszél, hogy ő velünk van! Másodjára pedig kijelenti: „Újbort nem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek.” Vagyis arról beszél, hogy ő teljesen újat hoz az ember életébe!

Jézus szava mai élethelyzetünkben, 2020/2021 fordulóján is aktuális.

Jézus velünk van! Ez az egyik, ha nem a legnagyobb vigasztalásunk! Az a Jézus, aki „tegnap, ma és mindörökre ugyanaz” – velünk volt, velünk van és velünk lesz. Máté evangéliuma ezzel az ígérettel kezdődik és végződik. Jézus születésével kapcsolatban azt írja Máté evangélista: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:23) Máté evangéliuma legvégén pedig Jézus mennybemenetelekor ezt mondja övéinek: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”(Mt 28:20)

Velünk volt az óesztendőben: örömteli perceinkben, velünk volt, ha bánat ért. Velünk van most az újév kezdetén, amikor nem tudjuk, mi jön, amikor kétség és remény között vagyunk a jövő miatt, ahogy a költő írja:

„Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap.

Némák a titkok. Nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat...
de elültetjük kis almafánkat,
bízva, hogy kihajt,
gyümölcsöt terem.
Titok a jövő.
Sürget a jelen.

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.”  (Túrmezei Erzsébet: Krisztusra várunk – részlet)

 

Nem tudjuk, hogy mi  vár ránk 2021-ben. Nem tudjuk, mi jön a talán legnagyobb kérdésünkben: eltűnik-e a vírus, visszatér-e az életünk a korábbi normalitásába? Nem tudjuk, hogy mi jön saját egyéni életünkben. Érhet jó vagy rossz, öröm vagy bánat, siker vagy kudarc. Jöhet egészség-betegség, élet vagy halál. Egy biztos kapaszkodónk van: Jézus velünk van!

 

Máté lakomáján megjelennek Keresztelő János tanítványai és nekiszegezik a kérdést Jézusnak: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek?”

Jézus válasza kettős:” Gyászolhat-e a násznép, amíg velük a vőlegény?”  „Újbort nem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek.” Jézus szava mai élethelyzetünkben, 2020/2021 fordulóján is aktuális.

Jézus velünk van, Jézus újat hoz!

Sokak kérdése, hogy milyen lesz az életünk, ha véget ér a pandémia? Gyülekezetünk előtt is ott van ez a kérdés. A Covid-19 járvány egyrészt megrostált bennünket, elválik majd, hogy, ki marad meg és ki nem marad meg  gyülekezetünk közösségében. Másrészt elkényelmesített bennünket a járvány! Sokan még inkább azt gondolják, hogy távolról is lehet a keresztyénséghez tartozni. Bekapcsolom a televíziót, rádiót; rácsatlakozom az internetre és máris „ott vagyok” a gyülekezetben, a templomban. Csakhogy ezek az eszközök nem pótolhatják az egyház testének közösségét, az úrvacsorában való személyes érintettséget. Naponkénti igetanulmányozásra, imádkozásra, elkötelezett krisztuskövetésre, rendszeres istentiszteleti részvételre van szükség. Még inkább, még elkötelezettebben, mint eddig. Egy biztos, hogy nemcsak újrakezdésre, hanem újat kezdésre is szükségünk van! Ezt pedig nem majd valamikor, hanem lehetőleg még ma el kell kezdenünk. Hiszen Jézussal mindig új kezdődik. Ahogy az újév szétfeszíti az óév kereteit, úgy kell levetkeznünk Krisztusban az óembert és felöltöznünk az új embert. Tudnunk kell mondani, imádkozni az ének szavaival: „Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak Új úton, mindig teutánad. Véled új élet hajnala támad.” (EÉK 430:3)

Kedves Testvérek!

2021. első vasárnapján szívből kívánom magunknak és gyülekezetünknek, hogy ne  csak egy új év, hanem egy új élet is kezdődjön bennünk és gyülekezetünkben! Ehhez nem kell más, csak: Bízzuk Újra Életünket Krisztusra! Boldog Új Évet Kívánok!

Virágvasárnapi Te Deum

 Április 1-jén, virágvasárnapon délelőtt 11 órától közvetítette a maglódi evangélikus templomból az istentiszteletet a Magyar Televízió 1-es csatornája. Egy órán át Maglód volt az evangélikus hitélet központja a magyarság számára határon innen és határon túl. Rendkívüli megtiszteltetés volt ez a városnak, a maglódi evangélikus gyülekezetnek, élén Németh Mihály lelkésznek.

Aki maglódiként volt részese a Te Deumnak, akár a helyszínen, akár a tévéképernyők előtt, büszke lehetett városára, aki pedig kívülállóként nézte azt, elcsodálkozhatott azon, hogy milyen kultúrája van ennek a kisvárosnak, legyen itt szó egy istentisztelet megtartásáról, annak minden mozzanatáról, szinte óramű pontosságú megszervezéséről, hangszeres zenészeiről, kórusáról, vagy akár a helyi hagyományokról, a maglódi népviseletről. Bár ez nem ismeretterjesztő műsor volt, de a felvételekről képet kaphattak a maglódi evangélikus templomról, annak míves, belső kialakításáról és számtalan portrén keresztül a hívekről, akik között minden korosztály képviseltette magát.

A hálaadó istentiszteleten dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Dr. Fabiny Tamás kinduló gondolata az volt, hogy virágvasárnap vonult be szamárháton Jeruzsálembe a mezítlábas, szelíd szavú Jézus, abba városba, ahová mind előtte, mind utána csak erőszakkal próbáltak bejutni hódítók, leigázni akarók, felfegyverzett csapatok.

Talán ezért is nézték akkor is, azóta is hóbortos cselekménynek, amikor Jézus a kor „Trabantján” tette mindezt. Ezzel is párhuzamot keresett április 1-jének másik jelentésével, miszerint ez a bolondok napja. Isten különleges bolondsága, hogy Jézust e tette miatt egyszerűen futóbolondnak nézték. Figyeljenek az istenadtára napjaink számosan meglévő kiskirályai, a politikusok, a bankárok, vagy a média részéről – helyezte el napjainkban Jézus tettét. Az ige hirdetője csak kérni tudja ezeket az embereket, ne hatalommal, ne erőszakkal, hanem lélekkel legyenek mindenhol jelen, legyenek képesek az alázatra, miként a szamárháton érkező Jézus volt.

Jézus első útja a templomba vezetett, mert meg akarta azt tisztítani. Nagycsütörtökön kötényt vett, s megmosta tanítványai lábát. A beteljesedés Nagypénteken következett be, az alázat jelképe a kereszt lett. Igehirdetése közben a püspök Ady Endrét idézett, Weöres Sándort, s példaként hozta fel az idősebb generáció számára közismert Öveges professzort, aki ugyan katolikus volt, de a Biblia elsőrangú ismerője, s méltónak tartotta arra, hogy virágvasárnapi beszédéből idézzen.

Az eseményt szép keretbe foglalták. Elsőnek Charpentier klasszikusát, a Te Deumot adta elő Bak Ernő, Blatniczky Gábor és János, valamint dr. Király Balázs, az evangélikus énekeskönyv énekeit a Magdala kórus énekelte el Simon Barbara vezényletével, nem egyszer a hívekkel együtt. Az orgonánál Petrovics Jánosné kántor működött közre, kivéve a legutolsó számot, amelynek előadásával Petrovics Erika búcsúzott a tévénézőktől. Szólót énekelt Késmárky Uzonka, Balázs Anikó, s hangszeres közreműködő volt még Simon Patrícia és Szabó Róbert.

Az istentiszteletet dr. Fabiny Tamás és Németh Mihály vezette, közreműködött még benne dr. Tarczay Áron, a gyömrői gyülekezet gondnoka, Szűcs Mária lelkészjelölt és Kérges László, a presbitérium felügyelője. Az igehirdetést követő imádságban Domokos Béláné, Holkó Ágnes és Balázs Zoltán presbiterek, valamint Fülöp Alexa konfirmandus mellett, Tabányi Pál polgármester az igazságon nyugvó békéért könyörgött.

Maglódot a tévéközvetítésre dr. Fabiny Tamás kérte fel. Az evangélikus egyháznak évente háromszor van lehetősége, hogy bekerüljön ebbe a műsorba. Igen nagy megtiszteltetés volt, hogy ezek sorában az egyik helyszín Maglód lehetett. Reméljük, hogy utólag maga is meggyőződött arról, hogy jól döntött, amikor Maglódot és evangélikus gyülekezetét kérte fel erre az eseményre. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy Maglód neve ezen túl még jobban cseng, azok körében biztosan, akiknek lehetőségük volt a tévéközvetítés megtekintésére.

                                                                               Varga András főszerkesztő, Maglód újság

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 „ … ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.” (Efezus 2, 20-22)

 

 

„… élő kövekből épít már templomot itt a Szentlélek!”

            

Jeruzsálemben a mai földfelszín felett 7 méternyire húzódik végig a nevezetes, magas réteg”, és a híres „Szegletkő”.  A 6,7 m hosszú, 1,7 m széles szegletkő minden tiszteletet megérdemel, még akkor is, ha eleinte az építők ezt a követ félredobták. Később azonban a „magas rétegbe” beépítették.  Így lett a kezdetben félredobott kőből kiemelt helye miatt Szegletkő. Valóban 100 tonnányi súlyával a legnehezebb kő az egész jeruzsálemi városfalban. Ez a kő ma is Jézusra, a Messiásra emlékezteti a keresztyén zarándokokat.  Nem lehetetlen, hogy Jézus a farizeusokkal folytatott vitájában erre a kőre hivatkozik, amelynek már akkoriban a csodájára jártak.  „Soha nem olvastátok az írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett; az Úrnak a műve ez, és csodálatos a mi szemünk előtt?”

Azt, hogy egy épület stabilitásához szükség van sarokkőre, jól tudta Pál apostol. És jól tudták ezt Efezus városának kisebb részben zsidó, nagyobbrészt görög származású keresztyénei is. Példaként ott állt előttük, Artemisz istennő efezusi márványtemploma, mint az ókori világ hét csodájának egyike. A zsidó származású keresztyének pedig szívükben hordozták az eredetileg Zerubbábel által épített, majd Nagy Heródes által teljesen átalakított jeruzsálemi templom képét. Két templom. Egy pogány és egy zsidó. Mindkettő biztos alapokra épült. Mindkettőben volt szegletkő. A hívők mindkettőt isteni lakhelynek építették, azonban az élő Isten hiányzott mindkettőből.

Itt van viszont egy új templom – írja Pál az efezusiaknak – Isten hajléka a Szentlélek által. Lelki templom ez, mely az apostolok és próféták alapjára épült, sarokköve pedig maga Krisztus Jézus. Fantasztikus épület ez, mert az élő Isten élő kövekből épülő temploma, az egyház ez.

Mi jellemzi az élő Isten élő kövekből épülő templomát?

A békesség háza. A békétlenség korában, ahol zsidók és pogányok egymással ellenségeskedve rekesztették ki egymást, választották el magukat egymástól szó szerint fallal a jeruzsálemi templomban. Jézus békességet hozott: „… ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget (zsidókét és pogányokét) eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, … békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtette önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában,  és eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek". Az ember és embertársa közötti válaszfalak félelmetes ókori világában egyedül Krisztus békességet teremtő szeretete volt képes összekapcsolni zsidót és pogányt, férfit és nőt, szolgát és szabadot az élő kövek templomában, egyházában!

Nincs ez másként ma sem. Nincs ez másként Magyarországi Evangélikus Egyházunkban, egyházmegyénkben, maglódi, gyömrői gyülekezeteinkben. Nincs ez másként saját szívünk templomában sem. Krisztus, egyedül Krisztus tud békét teremteni közöttünk és bennünk szeretetével. Hadd idézzem a néhai pécsi lelkész, Balikó Zoltán kommentárját: „Két peres fél között, csak jogi érvekkel vitázó nem tud békét szerezni. De ha valaki mindkét felet szereti, akkor van egyedül lehetőség a kiengesztelődésre. Krisztus szeretete, amely mindnyájunkat magához ölel, teremti meg közöttünk… a békességet.”

Mi jellemzi az élő Isten élő kövekből épülő templomát?

A növekedés háza. Pál apostol az egyébként statikus építés képét dinamikussá teszi azáltal, hogy

úgy beszél erről a lelki templomról, mint ami növekszik. Ez jelenti azt, hogy még nincs befejezve. De még inkább jelenti azt, hogy Isten a holt anyagot, melyek halottak voltak bűneikben és vétkeikben életre kelti. Így az élő, újjászületett kövek épülnek az élő Isten élő templomává.

Nincs ez másként ma sem. Nincs ez másként Magyarországi Evangélikus Egyházunkban, egyházmegyénkben, maglódi, gyömrői gyülekezeteinkben. Nincs ez másként saját szívünk templomában sem. Krisztus, egyedül Krisztus tud növekedést adni. Hogyan? Úgy, hogy mindenütt jelen van. Ha nincs jelen, akkor nincs növekedés. Akkor stagnálás, pusztulás, rombolás, széthúzás, megosztottság, ellenségeskedés, békétlenség van.

A Biblia előszeretettel használja Krisztus és népe kapcsolatának kifejezésére a templom, mint épület képét. Melyben az alap Krisztus. Melyben a szegletkő/sarokkő Krisztus. Sőt a mai igeversben szereplő „akrogóniaiosz” kifejezés, egyes írásmagyarázók szerint, nem is szegletkövet, hanem az építés befejeződését jelző zárókövet jelenti. Tehát a zárókő: Krisztus! Na most akkor Krisztus: alapkő, szegletkő vagy sarokkő? Akármelyik mellett teszik is le a három közül az építészek és az írásmagyarázók a voksukat, azt mondom, Krisztus mind a három. Alapként ott van legalul. Szegletkőként is ott van az épület sarkán, és legfelül is ott van, mint a Zárókő. Ő az első, és az utolsó. Vele kezdődik, Vele folytatódik, és Vele végződik minden!  Ebben az épületben minden Ő. Mi csak Őrá, Őmellé, és Őalá épülünk. Épülünk az előttünk járt nemzedékek köveire, mint ahogy reméljük az utánunk jövő nemzedék is ráépül a mi köveinkre. De csak azért, egyedül csak azért, mert a növekedést Krisztus adja. (1Kor 3, 6)

 

A maglódi evangélikus templom 1998/99-es felújítása során elvégezték a belső felületek, berendezések kutató feltárását is. Ennek során a „Kiskórus” és „Nagykórus” karzatmellvédjeinek barokkos, íves mezőiben, a zöld máz alatt, igen jó állapotú, a XVIII. századból származó, színes képek kerültek elő, melyek bibliai jeleneteket ábrázolnak. Az összesen hat (négy ószövetségi, kettő újszövetségi) ábrázolás megértését palócos szlovák dialektusban, gót betűkkel írt feliratok segítik. Az előttünk látható kép szövege (fonetikus átírással): „Jsme wzdélánj na základ Aposstolsky a Prorocky kdez jest gruntownj obetný kámen sam Jezjs Krystus” - fordítása: „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus”. Az igei egyezésen túl még elgondolkodtatóbb a kép címe: „Az Ószövetség népe átadja a Szentírást, az Újszövetség népének.” Vagyis az elődök nemzedéke az utódok nemzedékének. Elődeink öröksége az, hogy élő kövek templomát hagyták ránk! Mi vajon, mit adunk át a következő nemzedéknek?! Átadjuk-e a ránk építés esélyét?

Hogy ezt átadhassuk, Krisztusban békességet lelve növekedjünk Isten templomává a Lélek által. Akkor nemcsak abban lehetünk biztosak, hogy maradandót építünk a következő generációknak. Hanem abban is, hogy Isten épülete maradunk akkor, amikor végleg helyére kerül a zárókő, és végérvényesen felhangzik a szózat a Bárány trónusa felől: „Íme az Isten sátora, íme az Isten hajléka, íme az Isten temploma velünk, az emberekkel van.”(Jel 21, 1-5) Ámen.

 

                                                                                              Németh Mihály2012. 03. hó

„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett…”

 

Keresztelő angyalszobor szentelés az evangélikus templomban

 

Az angyalok iránti evangélikus tisztelet egyik szép példája az, hogy a maglódi evangélikus templomban keresztelő kút helyett, angyalszobor tartotta a keresztelő tálat és kancsót. Lábainak mozdulatában, testének hajlott ívében benne volt a mennyből sietve érkezés érzete. Meghajlásában, ahogy szinte hozta magával a keresztelő edényeket, Istennek a keresztségben elénk jövő, megajándékozó szeretetének alázatát lehetett felfedezni. Az elmúlt századok során evangélikusok ezreit keresztelték kiterjesztett szárnyai alatt.

Egy évtizeden át azonban a helyi evangélikusoknak nélkülözniük kellett keresztelő angyalszobrukat. Történt ugyanis, hogy azt 2001-ben ismeretlen tettesek ellopták. Mindmáig nem került elő. Az egyháztagok határozott kérése volt, hogy az eredeti késő barokk szobor másolatával pótolják az elveszettet. A gyülekezet elnöksége múlt év elején kezdte meg az egyeztetéseket Enes Nagy Sándor helyi szobrásszal a mű nemes másolatának elkészítéséről. Ezzel egy időben kérték fel Derdák Éva restaurátort és Harmati Béla László művészettörténészt a készülő mű zsűrizésére. Ez a munka ért célba október 23-án, amikor Krámer György esperes, Blatniczky János nyugdíjas lelkész – korábban mindketten Maglódon szolgáltak - és Németh Mihály helyi lelkész szolgálatával felszentelték az elkészült alkotást. A két gyermek, Szilágyi László és Budafai Fanni keresztelésével egybekötött alkalomra Krámer György a 91. Zsoltár 11. versét hozta magával: „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon…” Igehirdetésében utalt a finn hagyományra, miszerint keresztelésünktől fogva őrzőangyal vigyáz ránk. Istennek erre az őrző szeretetére kell, hogy emlékeztesse az elkészült angyalszobor a gyülekezetet, valahányszor belép templomába.

A szentelést követő közgyűlésen Kérges László gyülekezeti felügyelő elmondta, hogy az egyházközség tagjai közel 2, 5 millió forint adományt gyűjtöttek össze erre a célra.  Pályázati úton az Országos Evangélikus Egyház Gyűjteményi Tanácsától is nyertek 300 ezer forintot. Bak Péter egyházmegyei felügyelő és Tabányi Pál polgármester köszöntésükben méltatták a gyülekezet összetartó munkáját. A közösség előtt álló feladatok megvalósulásához kívántak erőt és gyarapodást. Erre a maglódiaknak minden reménysége megvan, ha a keresztelő angyalszobor köré gyülekezve életüket és szolgálatukat továbbra is az Úr Jézus Krisztus üdvözítő kegyelmére építik.

                                                          

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Németh Mihály igehirdetése a 103. Zsoltár alapján Maglódon, Halottak emlékezete vasárnapján 103. Zsoltár 1Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! 2Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! 3Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, 4megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. 5Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. 6Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR. 7Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. 8Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. 9Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. 10Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. 11Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. 12Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. 13Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Azt gondolná az ember, hogy a második ezredforduló elmúltával lecsengtek a világvége váradalmak. Azonban „Az út” című McCarthy regényt olvasva; a Spektrum TV „Élet az emberek után” sorozatába belepillantva; vagy a 2012. decemberében véget érő maja naptárra gondolva be kell látnunk: az apokaliptikus várakozások napirenden vannak. Az emberek jó része egy az egész világra váró kataklizma bekövetkezését vizionálja. Ezt nyilvánvalóan felerősíti a természeti katasztrófák sora, az éghajlat változása, a gazdasági válság következtében sokhelyütt beállt politikai, társadalmi, egzisztenciális bizonytalanság. Ezek azonban csak a világvége hangulatot erősítik és nem az utolsó ítéletről szólnak. Ezt igazolja az is, hogy az emberek többségének a kérdése ez: Milyen lesz a világvége? Mikor következik be? Arról, hogy e mögött Isten áll, kevés szó hangzik el. Ítélet vasárnapján, legalább mi tegyünk fel kérdéseket, és - a 103. Zsoltár segítségével - keressük is meg rá a válaszokat: Miért ítél? Hogyan ítél? Ki által ítél? - az Isten. Miért ítél az Isten? Az ember bűne miatt. Ezt a tényt el lehet hallgatni. Lehet mellébeszélve, lényegtelen dolgokat mondani a lényeges helyett. Lehet cinikusan legyinteni: Isten majd megbocsátja a bűnt, hiszen az a mestersége. Ez a hozzáállás vezet oda, hogy „Majd félnem kell, remegnem, ha bűnben éltem itt, és ki Úr földön-mennyen, rajtam végigtekint.”(EÉK 514/2) Azt, hogy Isten a bűn miatt ítél, komolyan kell vennünk. Bűnt elhagyva, megtérve kell akaratát cselekednünk, útjain járnunk. Úgy amint azt nemcsak Mózessel és népével, hanem velünk is megismertette igéjén keresztül. Miközben igyekezünk ezeket megtartani, soha nem szabad felednünk: bűnös emberként nem állhatunk meg az ítéletben, de mégis van egy bizodalmunk: tudjuk, hogyan ítél az Isten! Hogyan ítél az Isten? Irgalmasan. Nem ezt tapasztaljuk-e sokszor életünkben? Mennyi bűn, baj, betegség, szörnyűség, probléma, tragédia és szenvedés vesz körül bennünket a világban – és mégis a sok bűnnek nincs büntetése, közvetlen következménye! Miért? Mert Isten irgalmas. „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.” (JerSir 3,22). És az utolsó időkben élve – amikor tudjuk, hogy nyomorúság és üldöztetés vár az istenfélőkre – kell-e nagyobb biztatás annál, hogy Isten velünk van irgalmas szeretetével?! Ki által van velünk irgalmasan Isten az ítéletben? Kivel ítél az Isten? Jézus Krisztus által. Benne mutatta meg, milyen az Atya szeretete irántunk, amikor ég-föld vertikális, és napkelet-napnyugat horizontális távolságát áthidalta Fia keresztjével. A kereszten vette el bűneinket és mutatta meg szeretetét rajtunk. A kereszt óta nem kérdés: „Ki áll mellém az életben, a halálban, ítéletben?”(EÉK 448/3) – mert tudjuk a választ: Jézus Krisztus. Őbenne valósul meg Isten irgalma még az utolsó ítéletben is. Németh Mihály 2011. 11. 06. ---------------------------------------------------------------

„A jó pap holtig tanul”

- Szűcs Mária evangélikus lelkészjelölt bemutatkozása - „

A jó pap holtig tanul” – tartja a mondás. A valóságban is így van ez, legalábbis ami a Magyarországi Evangélikus Egyházat illeti. Éppen egy évtizede annak, hogy öt évről, hat esztendőre emelték az evangélikus lelkészképzés idejét. Az utolsó, hatodik esztendő gyakorlati év a teológusok számára, amikor egy gyülekezetbe kikerülve, szakoktató lelkészük (mentor) irányításával készülnek fel hivatásukra. A hatodéves képzés mibenléte nem ismeretlen Maglód evangélikusai előtt, hiszen a korábbi években Laczi Roland és Benkóczy Péter töltötte lelkész-gyakornoki évét településünkön. A 2011/12-es tanévtől, 10 hónapon át ismét szolgál evangélikus lelkészjelölt városunkban, Szűcs Mária személyében. Kérjük a Maglód újság olvasóit, fogadják szeretettel az ő bemutatkozását!

 

Erős vár a mi Istenünk!

 

Szűcs Máriának hívnak, Békéscsabáról érkeztem. A gimnáziumi évek végén kezdtem el az evangélikus gyülekezetbe járni, elsősorban az ifjúsági órákra, KIE alkalmakra (Keresztény Ifjúsági Egyesület). Erre a közösségre mind a mai napig otthonként tekintek. Mivel nem keresztény családban nőttem fel, így nagyon megfogott az, amivel ott találkoztam. Az általam elképzelt élettelen, múltba temetkező vagy múzeumi hangulatú gyülekezetnek nyoma sem volt. Élő közösségen, útraindító-megszólító-elgondolkodtató bibliaórákon, prédikációkon és az egyes emberek életét átjáró istenszereteten keresztül láttam meg mennyire élő is Isten, és ha „csiszolja” magát az ember, akkor felismerheti az Isten hangját, irányítását a saját életében. A gimnáziumi évek után óvónői diplomát szerezetem, majd 6 éven át dolgoztam óvónőként. Ezzel párhuzamosan 2001-ben kezdtem meg teológiai tanulmányaimat az Evangélikus Hittudományi Egyetem levelező hitoktatói szakán. 2005-től 2 évig a chicago-i Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanultam (Lutheran School of Theology) ahol lelkészi diplomát szereztem. 2008-ban befejeztem a hitoktatói szakot és 2009-ben kértem átvételemet a lelkész szakra. Visszatérve civil állásban helyezkedtem el (autómentés), ahol jelenleg is dolgozom. Ez év tavaszán Mirfield-ben (Egyesült Királyság) töltöttem 3,5 hónapot egy szerzetesrend által gondozott Lelkészképző Intézetben. Maglódra először konfirmáló lelkészem, Németh Mihály lelkész meghívására érkeztem. Mit is mondhatnék 1 hónap után? Jó érzés a városi zajból megérkezni Maglódra. A nagy szeretetért, amivel fogadtak és a segítőkészségért, amivel naponta találkozom, nagyon hálás vagyok. Nagy ajándék befogadottnak lenni, megismerni az itt élő családokat, a gyülekezet és a város életét. Ahogy egyre több időt töltök itt el, újból átélem az otthoni gyülekezetemmel való ismerkedés kezdeti időszakát: minél több mindent és több mindenkit megismerek, annál jobban rádöbbenek, mekkora élet van itt, és mennyi ajándéka van itt Istennek mind kibontva, mind még kibontatlanul.

Szűcs Mária evangélikus lelkészjelölt ---------------------------------------------------------------

Még a fecske is?

Néhány újabb sor a maglódi evangélikus templom párkányáról

 „A Bibliában a 84. Zsoltár beszél Isten házának szépségéről. Többek között így vall a zsoltárköltő: „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! … Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!” Ez, a templom szépségének látványából fakadó érzés, joggal töltheti el a maglódi evangélikusok és általában a maglódiak szívét is. Tényleg kedves és szép a középkori alapokra épült, 1778. novemberében felszentelt templomunk. Városunk legrégibb épülete. Örömünkbe azonban némi szomorúság is vegyül, ha a templom hullámosodó tetejére, vagy egyre inkább potyogó ereszpárkányára tekintünk. Bizony balesetveszélyes lenne oda még a fecskének is fészket raknia! Nem véletlen tehát, hogy a közvetlen balesetveszély elhárítására a templom körüli gyalogjárót már jóval korábban elkerítettük.” – ezekkel a sorokkal kezdődött írásom két évvel ezelőtt a Maglód újság hasábjain.

A Maglódi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti lapja, az „Erős vár” ez évi pünkösdi számának vezércikkében Kérges László gyülekezeti felügyelő, alpolgármester pedig így fogalmaz: „1998-1999-ben került sor templomunk felújítására. Ekkor lebontották az egész tetőszerkezetet, mert már a 200 év megviselte, és új tető került templomunkra cserépfedéssel. Örömmel tekintettünk a szép és újraszentelt templomunkra, mindaddig, amíg az eresz alja nem kezdett lepotyogni. …  A párkány hullik, veszélyes állni alatta. Szívünket, lelkünket beleadtuk a felújításba, és ismét átverték hanyag, lelkiismeretlen munkájukkal a jószándékú, hívő embereket. Értetlenül állunk az eset előtt. Hol hibáztunk? A felújítás ideje alatt végig ott kellett volna állni a szakemberek mellett és figyelni minden mozdulatukat? Hát nem bízhatunk meg egy cseppet sem embertársainkban? Más ember csak valakinek a kárán tud boldogulni? Még Isten hajléka sem szent. Az építkezésen így megspórolt összeg biztosan áldásos lesz? Azok a testvérek, akik pénzüket, idejüket áldozták tíz éve a felújításra, azok mit fognak gondolni, mondani? Hát milyen világot élünk? Sok munkával a jövőben rendeződik ez a probléma is.”

Azóta egy apró lépéssel közelebb kerültünk a probléma rendeződéséhez. Így talán megérett az idő néhány újabb sor megfogalmazására a maglódi evangélikus templom párkányáról és tetejéről.

Idén május végére elkészült végre a statikai szakvélemény a templomtetőről.  Ez gyakorlatilag életveszélyesnek minősíti a párkányzatot az omlásveszély miatt; a templom teherhordó tetőszerkezetének állapotát tűrhetőnek minősíti ugyan, de például egy nagyobb havazás esetére már veszélyesnek vélelmezi.        Ennek a statikai szakvéleménynek a birtokában kerestük meg az 1998/99-es felújítás építészeti terveinek készítőjét, Masznyik Csaba építészt. Ő a helyszíni bejárás után munkatársaival szakvéleményt és költségbecslést készített a templom fedélszékéről. Ebben javasolja a talpszelemenek fa kötőelemeinek eredeti állapotba való visszahúzását. Kötővas és kötések alkalmazását ajánlja a tető további csúszásának megakadályozására. Szükségesnek tartja a tetőgerinc nagyméretű lehajlásának és a kontycsúcsok süllyedésének elhárítását. Elkerülhetetlennek tartja a sok helyütt törés előtti állapotban lévő cseréplécek cseréjét. Javasolja továbbá a templompárkányt érintő szarufavégek visszafűrészelését.  A tetőszerkezet rendbehozatala után a párkányzat és a homlokzat javítására, teljes külső falfestésre is javaslatot tesz. Költségbecslése a következő: a tetőszerkezet javításának, a homlokzat javításának és festésének becsült összege: 8,75 millió Ft. Ehhez társul hozzá Derdák Éva szakrestaurátor árajánlata, aki a szószék felújításának befejezését 3,75 millió Ft-ért vállalná.  

Ez bizony 12,5 millió forint, mely összeg előteremtése meghaladja a maglódi evangélikusok anyagi lehetőségeit. Ráadásul a gazdasági válság miatt, az amúgy is finanszírozási nehézségekkel küszködő Pest megyénél nem ígérkezik  sem pályázati, sem műemléki támogatás. Ezért is döntött úgy a 2011. augusztusi gyülekezeti közgyűlés, hogy 10 millió Ft-os rendkívüli támogatási kérelmet nyújt be a Magyarországi Evangélikus Egyház országos központjának. Ugyan öt szűrőn megy keresztül ez a kérelem, és legkésőbb 2012. tavaszán születik meg a végső döntés, de hát tudjuk jól: a remény hal meg utoljára.

Ugyanakkor szeretettel kérjük minden jószándékú embertársunk adományát a templomtető felújításának céljára.

Mindenesetre erősen bízunk abban, hogy előbb-utóbb – inkább előbb – csak elkészül a templomtető, és hajlékra lel alatta sok maglódi ember, de talán még a fecske is…

---------------------------------------------------------------

Németh Mihály maglódi lelkész beiktatási szószéki szolgálata.

Elhangzott: Maglódon, 2009. szeptember 26-án.

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Maglódi beiktatási istentiszteletünk szószéki szolgálatának „ A kérdések szószéki szolgálata” címet adtam. Az elmúlt hetekben, hónapokban ugyanis sokan, sokféle kérdést tettek fel nekem. Bennem is fogalmazódtak meg kérdések. Ezeket a kérdéseket szedtem most össze. Kik vagyunk együtt? Ki honnan jött? Kérem, tegyék fel kezüket - a Békéscsabaiak, - a Farmosiak, - a Maglódiak-Ecseriek, - a máshonnan érkezettek. Szeretettel köszöntök minden jelenlévőt. Ugye észrevettétek: mindegyiknél jelentkeztem, így adva választ arra a kérdésre: „Hova tartozónak tartom magam?” Farmosi, csabai, maglódi vagyok. De legfőképpen vándor. Hiszen pár perccel ezelőtt iktattak be a Maglódi Evangélikus Egyházközség parókusi állásába. A maglódi parókia lakója vagyok. A parókia szó egyik jelentése pedig ez: „a vándor háza”. Életem és lelkészi szolgálati időm előre haladtával mind jobban értem és vallom, hogy „nincsen itt a földön maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” és „a mi hazánk a menny – onnan várjuk az eljövendőt is.” A következő kérdés beiktatási meghívómmal kapcsolatos. Úgy látszik a meghívóknak is megvan a maga sorsa. Békéscsabai búcsú istentiszteletem előtt többen arra kérdeztek rá, mi az értelme a búcsú istentiszteletre szóló meghívómon szereplő igének?: „Mert nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené!” (Rm. 9, 16) A maglódi beiktatási istentiszteletre invitáló meghívómmal kapcsolatban pedig erre kérdeztek rá: Mit ábrázol, mit jelent, honnét való a beiktatási meghívómon lévő kép? Ezen a meghívón, maglódi templomunk, ún. szószékképe látható. Jelentését pedig hadd magyarázzam meg röviden maglódiaknak és nem maglódiaknak egyaránt. A középkori alapokra épült maglódi evangélikus templom későbarokk, rokokó oltára az 1740-es években; a karzatfestés és a szószék az 1770-es években készült. A szószék kosarán, mellvédjén, művészettörténeti, egyházművészeti ritkaságként, liturgikus öltözékben, Luther-kabátban lévő evangélikus lelkész ábrázolását látjuk a XVIII. századból. A lelkész áldozati oltárnál térdel, miközben lelki szemei előtt Jézus „Magvető” példázatából, a magvetőt látja, amint szórja az ige-magot. Az égből egy kéz, Isten keze kancsóból öntözi a magvetést. A képen latin nyelvű felirat: „Sine me nihil”, hirdeti mit sem ér a lelkész áldozatos szolgálata, magvetése a mag szóból származó nevű Maglódon, ha nincs rajta Jézus áldása. Mit jelent a „Sine me nihil” latin nyelvű felirat? Hallgassuk meg ezt magyarul, az igehirdetés alapigéjeként, János evangéliuma 15. részéből, az 5. versből a következőképpen. (Isten igéjét helyünkről felállva hallgassuk meg!) Jézus Krisztus mondja: „Nélkülem semmit sem cselekedhettek.” Keresztyén Gyülekezet! Krisztusban Szeretett Testvéreim! Kedves Maglódiak! Szószéki szolgálatomat, a kérdések szószéki szolgálatát, a mostanában leggyakrabban feltett kérdéssel folytatom: Hogy érzem magam? Bizonyára sokan átéltetek már olyan pillanatokat, amelyben rátok zúdult emlékek sora, amelyben szinte lepergett előttetek addigi életetek. Azt szokták mondani élet és halál határmezsgyéjén, de életszakaszok változásakor - amikor egy kicsit meg kell halnia, és teljesen újjá kell születnie - él át ilyet az ember. Idén augusztus 2-án, maglódi lelkészként első istentiszteletem előtt éltem át ehhez hasonlót. Régi maglódi tradíció szerint az oltár körül szolgálatot teljesítő férfi presbiterek egyike, azon a vasárnapon történetesen Kérges László felügyelő kísért fel a parókiáról ide a templomhoz. Előtte, majd útközben is beszélgettünk. Azonban ahogy közeledtünk a templomhoz egyre kevesbedett bennem a szó és borítottak be emlékeim. Különös módon életem első évei és utóbbi néhány hónapja idéződött fel bennem. Gyermekkoromból megjelent előttem anyai nagyanyám képe, aki téli reggeleken a dunyha alatt tanítgatott imádkozni. Aztán apai nagymamám, Németh mama képe sejlett fel, amint együtt ballagunk a farmosi templomba. Aztán egy szentesti jelenet villant fel tovatűnt, boldog gyermekkoromból.: Már sötét volt. A gyér utcai világítás fényében szikrázott a hó. Apa ment elől, jobbjában teát és süteményt vitt a pásztorjátékot előadó gyerekek megvendégelésére. Én anya és a bátyám kezét fogva csúszkáltam a havon nem kis terhet jelentve nekik. Csak annyit fogtam fel az egészből: a templomba megyünk. És aztán jöttek az utóbbi hónapok rosszemlékű csabai képei: egy mikrogrimasszá torzult mosoly, kezelésre kinyújtott – de el nem fogadott kéz képe. Lelkembe egész életre tüzes bélyegként beleégő szavak. És jöttek a kérdések: Hová lett és mivé lett gyermekkorom és ifjúságom evangélikus egyháza? Mit keresek Luther kabátban, ebben az intézményben, amely Magyarországi Evangélikus Egyháznak nevezi magát, és amely néhanapján mintha nem azt sugallná a világ előtti megjelenésével, hogy Jézus nélkül semmit nem tehet, hanem éppen ellenkezőleg: Jézus nélkül bármit megtehet!? Iszonyú, mit művelhetnek emberek egymással, Jézus nevét naponként ajkukra véve – Jézus nélkül. Aztán előjöttek az értem aggódó rokonaim, barátaim, ismerőseim, gyülekezeti tagok kérdései: Nem kellene-e elvarrni a békéscsabai szálakat? Nem kellene-e már végre pontot tenni az egész ügy végére? Nem kellene-e becsukni magam mögött a csabai ajtót? De igen. Csak vajon az én kezemben van-e a szálakat elvarró tű, én tartom-e a tollat, mely kitehetné a pontot? És vajon, az én küszöbre tett lábam miatt nem lehetséges becsukni azt az ajtót? Jaj, csak nehogy Isten tépje el a szálat, tegye ki a pontot, csukja be az ajtót elkárhozásunkra! S miközben áradtak az emlékek és egyre jöttek elő a kísértő kérdések megérkeztünk a maglódi templom bejáratához. Énekszót hallottam. Felismertem. Azon énekeink egyike volt, melyet dallamának minden nehézsége ellenére, az elsők között tanultam meg gyermekkoromban: „Hogyne dícsérném az Istent, zengedező énekkel” …. Elkezdtem dúdolni én is. Megszűntek a kérdések, nem idéződött fel több emlékem. Nyugalom és békesség töltött el, a megérkezés nyugalma és békessége. Mivel ekkorra már a második, általunk hallott versszak is végéhez közeledett – felügyelő úr csendesen megszólított: - „Mihály, nem kell megvárnunk a teljes ének végét, amikor egy szakasz véget ér, beléphetünk a templomba!” Felügyelő úr! Milyen jó, hogy míg ezt elmondtad, újabb versszakba kezdett a gyülekezet! Mert ez az, amire azt szokták mondani, nincsenek véletlenek. Hiszem, Isten intézte úgy, amint történt. Tudjátok, miként folytatódott az ének?! „Ha szenvedés, baj szememből, fájó könnyeket fakaszt. Segítséget küld a mennyből, jókor elfordítja azt. Ború után az ég derül, a viharos zord telet, felváltja a kikelet, a hívő szív újra örül. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.” Erre léptem be. Ekkor érkeztem meg hozzátok, Maglódiak. Ekkor kezdtem valamit kapizsgálni abból, hogyha én Jézus nélkül is el tudnám képzelni az életemet – Ő, Jézus, még nem mondott le rólam, kegyelméből. Hív a Magvetés szolgálatára. Biztat, „a viharos, zord telet, felváltja a kikelet”.Ugyanakkor konok elmémbe idézi: Nélkülem semmit sem cselekedhetsz! És most jön a legdöntőbb kérdés: Hogyan tovább, most beiktatott lelkész és maglódi gyülekezet? A szószékkép és igéje magáért beszél: Hogyan tovább? Jézussal! Mert nélküle semmit nem cselekedhetünk. Jézus nélkül egy tradícióit őrző kultúrprotestáns egyesület vagyunk, mely Maglódon tevékenykedik – Jézussal, Maglódi Evangélikus Egyházközség vagyunk, örömhírt hordozó gyülekezet, melynek tagjai az evangélium szerint élnek. Jézus nélkül programokat szervezünk – Jézussal közösséget formálunk, méghozzá a Krisztusban hívők közösségét: az egyházat. Jézus nélkül vallásunkat gyakoroljuk – Jézussal megéljük hitünket. Jézus nélkül széthúzunk – Jézussal egyetértésre jutunk. Jézus nélkül viták vannak köztünk – Jézussal megbékélnek különbözőségeink. Jézus nélkül útfélre, sziklás talajra, tövisek közé hull az igemag – Jézussal jó földbe hullik, sokszoros termést hozva. Jézus nélkül nihil - semmi - lesz életünk – Jézussal megnyerünk mindent, vagyis a mennyet. Keresztyén Gyülekezet! Kedves Maglódiak! Emlékeztek még arra a bizonyos bemutatkozó, márciusi, presbiteri ülésre? Valaki közületek megkérdezte tőlem: Miről fog szólni az a három év, amelyre végül megválasztottatok? Talán emlékeztek válaszomra is: Arról, hogy lelkész és gyülekezet megtalálja-e egymás kezét, és kezüket bele tudják-e helyezni Jézus kezébe. Jöjjetek hát, és egymás kezét megfogva bízzuk életünket teljesen Jézusra, tudva, nélküle semmit sem tudunk tenni. Vele viszont – és a kérdések szószéki szolgálatán ez nem lehet kérdés – Jézussal mindent megtehetünk embertársaink javára, maglódi gyülekezetünk épülésére, és Isten dicsőségére. Ámen. Németh Mihály maglódi lelkész beiktatási szószéki szolgálata. Elhangzott: Maglódon, 2009. szeptember 26-án.

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 Krámer György esperes prédikációja Maglódon – Jn. 3,5-7

Elhangzott: 2009. szeptember 26-án, Maglódon.

 

Kedves maglódiak! Kedves békéscsabaiak! Kedves vendégek, lelkész testvérek! Kedves Mihály, testvérem az Úrban!

 

Egészen addig a pillanatig azt gondoltam, hogy a születés egy rutin dolog, mígnem egy kórház folyosóján magam végig aggódtam, és végig imádkoztam gyermekeim születését. Az ember kap egy smst vagy egy telefont, amelyben az áll, hogy megszületett XY, ennyi kiló, ennyi centi és mindenki jól van. Azt hihetnénk ez alapján az üzenet alapján, abba a hitbe ringathatnánk magunkat, hogy a születés valóban egy rutin dolog. Azok, akik ismernek, tudják, hogy hármas ikreink születtek, tehát nálunk a rutin elég távol állt a valóságtól. De azt gondolom, hogy minden édesanya, aki végigélte a szülést és minden édesapa, aki vagy bent a szülőszobán vagy kint a folyosón várakozott, azonnal, velem együtt mondaná, hogy egyáltalán nem rutinról van szó, sőt: mindig megérzi az ember, hogy a születés az élet és halál dolga. Valahogy ott van benne a levegőben ez. Egészen mélyen ott van ebben az emberek reménysége és ugyanakkor az az aggodalommal vegyes érzés, hogy a születés bizony élet - halál dolga. Aki ezt egyszer átéli, az egészen másképpen olvassa már ezeket az örömüzeneteket és hallgatja ezeket a jó híreket, hogy valaki megszületett, ennyi és ennyi kiló, ennyi és ennyi centi és mindenki egészséges. Amit most ünnepelünk azt is lehetne mondani: rutin dolog. Két lelkész helyet cserélt egymással, egy lelkészházaspár elment ebből a gyülekezetből és reménységünk szerint otthonra talál Békéscsabán. Egy másik lelkész, Németh Mihály testvérünk pedig eljött a maglódi gyülekezetbe és reménységünk szerint ő is otthonra talál. Rutin dolog, de mindazok, akik ebben a folyamatban, az elmúlt egy évben illetve háromnegyed évben részt vettek, azok közül bizonyára mindenki, velem együtt szívesen mondaná, itt, akár az ünnep közepén is, hogy ez egyáltalán nem volt rutin dolog. Valahogyan menet közben sokkal inkább azt éltük át, hogy ez bizony élet - halál kérdése. Sokkal inkább azt éltük át, hogy túl nagy a tét és az ember újra meg újra azokkal a nehéz gondolatokkal és problémákkal kellett szembeforduljon, amelyek egy ilyen súlyú folyamatban egyáltalán nem számítanak rutin dolognak. Mielőtt egyenként, név szerint szólítanám azokat, akik résztvevői voltak ennek a folyamatnak, arra kérek mindenkit, hogy gondolkodjunk el azon, hogy mi hogyan éltük át ennek a folyamatnak, ennek a mögöttünk lévő időszaknak a különböző eseményeit. Vajon a Péter házaspár hogyan élte át ezt, vagy hogyan élte át a maglódi gyülekezet? Hogyan élte át ezt a békéscsabai gyülekezet és hogyan Németh Mihály testvérünk, aki most itt áll, akiről most ez az ünnep szól? Együtt mondhatjátok velem, hogy bizony, itt az élet volt a tét, mindenki úgy érezte, a gyülekezet is és a lelkész is, hogy egészen komoly ez a játék, egészen komoly tétre megy ki ez az egyáltalán nem rutin folyamat. De nem baj – mondhatnánk, hiszen mindez már mögöttünk van, elteltek azóta már hetek, lelkész úr berendezkedett, megtalálta a helyét, az első kapcsolatok is kiépültek, mögöttünk vannak az igazán nehéz problémák. Itt az ünnep, ez a nap erről szól, hát ünnepeljünk együtt. Még érezzük azokat a nyomokat, amelyeket az elmúlt időszak hagyott bennünk, de mégis, ezek már a múlté. Most az ünnep van itt, az ünnepre kell csak figyelnünk, minek foglalkozzunk régmúlt dolgokkal, minden egyenesben van. Azt kell, hogy mondjam, hogy ha így gondolkodunk, akkor valójában Nikodémus példáját követjük, aki Jézus szavait, az előbb felolvasott szavakat, csak és kizárólag emberként tudta követni és az emberi gondolatokat folytatta. Nem figyelt és nem érezte azt, hogy itt mennyivel többről van szó. Jézus azt mondja: „Ha valaki nem születik (újjá) víztől és Lélektől, (az) nem mehet be az Isten országába.” Kedves testvérek, kedves ünneplő gyülekezet! Maglódiak, békéscsabaiak! Péter házaspár, kedves Németh Mihály testvérem! Nem vagyunk túl a nehezén. Az igazán nehéz dolgunk most van. Az igazán nehéz pillanat most történik, mert az igazán nehéz kérdés ebben az igében úgy szól felétek, minden ember felé, gyülekezetek és lelkészek felé: Újjászülettünk-e ebben a folyamatban? Újjászületünk-e ebben a mai ünnepben? Újjászületik-e lelkész, lelkészházaspár az új helyén? Újjászületik-e a két gyülekezet és képes-e valami egészen új történni, formálódni a Lélek és a víz által? Egyáltalán nem vagyunk túl a nehezén, sőt, azt kell, hogy mondjam, most kezdődik az igazán élet - halál kérdés, most van az a pillanat, amikor tényleg az örökélet a kérdés. Kedves testvérek! Az egyetlen fontos, eldöntendő és mindannyiunknak személy szerint megválaszolandó kérdése ez kell, hogy legyen ezen a mai napon. Ez átfordítva, értelmezve annyit tesz: vajon meg tudunk-e állni ma az Isten előtt őszintén. Vajon képesek vagyunk-e arra, hogy az Isten előtt az elmúlt időszak minden hibáját, minden bűnét meghalljuk és letegyük a Teremtő Isten elé. A tét: élet - halál kérdése. Istentől kérve Lelket ehhez, bízva a keresztség erejében, mégis könyörtelenül fel kell tennünk magunknak a gyónási kérdéseket, amelyek az úrvacsorai részben majd mindenki felé hangzanak, személyesen, a magunk életére fordítva, kérdezzük meg magunktól, Isten színe előtt, személy szerint válaszolva: Vajon felismerted-e hibáidat és bűneidet, amelyek az elmúlt időszakban követtél el? Vajon vallod-e magadat bűnösnek, mint lelkész, lelkészek, gyülekezet, gyülekezetek? Meg merjük-e tenni, oda merünk-e állni az Isten elé ezzel a bűnvallással, ezzel a bűnbánattal? Vajon tiszta szívből tudjuk-e azt válaszolni ezen a mai istentiszteleten, az úrvacsorában, hogy: Igen, vallom, hogy bűnös vagyok! Vajon fel tudjuk-e tenni magunknak ezt a kérdést egészen őszintén: Megbocsátottál-e mindazoknak, akik az elmúlt időben megbántottak? Megbocsátott-e lelkész a gyülekezetnek és megbocsátott-e gyülekezet a lelkészének? Vajon tudjunk-e őszintén, szívből kimondani azt, hogy megbocsátottam? Vajon fel tudjuk-e tenni ezt a kérdést, reménykedve, előre gondolva, előre tervezve, hogy igyekezem ezután valóban Isten Igéje, akarata szerint élni? Megteszel-e mindent, hogy azokat a hibákat, azokat a bűnöket elkerüld, amelyeken át kellett menned, s amelyek a körülötted levők életét is nehezítették? Lelkész, gyülekezet! Fel tudjuk-e tenni a kérdést: Van-e újjászületés bennünk ezen a mai ünnepen? – Ez itt az igazi kérdés! Élet és halál kérdése. A reménységünk megvan. Jézus a reménységünk alapját is odaállítja elénk. Azt mondja: víz és Lélek által kell újjászületnetek. Hamarosan együtt, a gyülekezettel fogjuk énekelni, hogy Jövel Szentlélek, Úristen! Te tölts be bennünket, Te kezdj újat velünk, Te légy az, aki a maglódiaknak és a békéscsabai gyülekezetnek valamint lelkészeiknek valóban átformálod az életét. A reménységünk megvan. A másik oldalon pedig ott van a víz, a keresztségünk, ami összeköt bennünket, és amely azt a biztos háttér-alapot, tudást adja nekünk, hogy Isten gyermekeiként vagyunk ebben az élet -halál kérdésben. Isten gyermekeiként kell megállnunk azzal a biztonsággal, azzal a belső, alapvető hittel, hogy Isten megbocsát a megtérő bűnösnek. Kedves testvérek! Ünneplő gyülekezet! Maglódiak, békéscsabaiak! Kedves Péter házaspár! Kedves Németh Mihály, testvérem az Úrban! Vajon hiszed-e, hogy Isten megbocsát a megtérő bűnösnek? Tudunk-e majd reménységgel, hittel, belső örömmel válaszolni: Igen, hiszem! Épülhet-e erre az örömre a mi ünnepünk? Nem emberi tervekre, nem rutin eljárásokra, hanem az Istentől kapott újjászületésre, új életre. Mert ha igen, akkor valódi lesz az ünnepünk, akkor valódi lehet az újrakezdés mindegyik gyülekezetben és mindegyik lelkész életében. Ha igen, akkor tényleg érdemes volt ma összegyűlnünk, elénekelnünk a Himnuszunkat, és együtt lennünk, együtt örülnünk. – Élet és halál kérdése a születés. Élet és halál kérdése az újjászületés is. Kezdődjön most, itt, velünk valami új! A Lélek és a víz által kezdjen az Isten valami újat! Ámen. Imádkozzunk! Mindenható Istenünk, Mennyei Atyánk! A Te színed elé állunk most. Leveszünk magunkról mindent, ami eltakarja bűneinket, hibáinkat és megpróbálunk megállni előtted úgy, ahogyan mindig is meg kellene állnunk. Engedd, hogy megszabaduljunk mindentől, ami fogva tart, eltávolít tőled. Te kezdj újat mindannyiunk életében, Te adj nekünk igazi ünnepet. Ámen.

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 Még a fecske is?

Néhány sor a maglódi evangélikus templom párkányáról

 

A Bibliában a 84. Zsoltár beszél Isten házának szépségéről. Többek között így vall a zsoltárköltő: „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! … Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!” Ez, a templom szépségének látványából fakadó érzés, joggal töltheti el a maglódi evangélikusok és általában a maglódiak szívét is. Tényleg kedves és szép középkori alapokra épült, 1778. november 1-jén felszentelt templomunk. Városunk legrégibb épülete. Örömünkbe azonban némi szomorúság is vegyül, ha a templom hullámosodó tetejére, vagy egyre inkább potyogó ereszpárkányára tekintünk. Bizony balesetveszélyes lenne oda még a fecskének is fészket raknia! Nem véletlen tehát, hogy a közvetlen balesetveszély elhárítására a templom körüli gyalogjárót már jóval korábban elkerítettük. A tetőszerkezetnek ez a romlása azért is bosszantó, mert alig valamivel több, mint 10 éve annak, hogy a templomot, jelentős anyagi ráfordítással, felújítottuk. Mi történhetett? Eddig csak sejtéseink vannak. Tudjuk, hogy az 1999-es felújításkor a tetőszerkezet felújításának munkálatai esős, havas, fagyos, novemberi időben fejeződtek be. Ez biztos nem tett jót a faanyagnak. Az akkor kellőképpen ki nem száradt faanyag az idő előrehaladtával deformálódott. Ez, illetve a cseréptartó lécek meghajlása, okozhatja a tetőzet hullámosodását. Önmagában ez viszont még nem indokolja az ereszpárkány vakolatának hullását. Hogy tisztábban lássunk, október elején helyszíni szemlére hívtuk a Magyarországi Evangélikus Egyház építési osztályának vezetőjét, Ficzere Ilonát. Ő, a tetőszerkezet és a tervdokumentáció szemrevételezése után, azt javasolta a maglódi evangélikus gyülekezetnek, hogy az ereszpárkány vakolatjavítása előtt készüljön részletes statikai vizsgálat. Ez állapítsa meg a fedélszéken látható alakváltozások, elmozdulások okát, a javítás lehetséges módját, illetve, hogy mindez milyen összefüggésben van az eresz károsodásaival. Így kerestük meg Benedicty Gyula főépítész urat, aki vállalta, hogy ezt a statikai szakvéleményt elkészíti. Ennek ismeretében tudunk majd továbblépni, és részletesebb tájékoztatást adni. Őszintén reméljük, nincs nagy baj. Bár tudjuk, így is, úgy is mélyen zsebbe kell nyúlnunk ahhoz, hogy templomunk teteje és ereszpárkánya régi épségében-szépségében ragyogjon. Bár minél előbb valóra válnának maglódi evangélikus templomunkon a zsoltáros szavai és hajlékra lelne benne minél több ember, ereszpárkányán pedig még a fecske is. Németh Mihály ev. lelkész

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

A Reformáció áldásai Magyarországon.

 

Mit nyert a magyarság a Reformációval? Ez a kérdés és vele egy ének sorai s dallama járt fejemben napok óta. "Mindenem vagy Jézusom, élet égi fejedelme, Te vezérelsz jó úton, földi porból föl a mennybe..." Kerestem az összefüggést. A következőben leltem meg. 1517-ben a Reformációt, ma is a Reformáció ünnepét háttérbe szorítja Mindenszentek ünnepe és Halottak napja - pedig a Reformáció legnagyobb áldása a világban és Magyarországon az a felismerés, hogy nem búcsúcédulákban, nem a „szentek” közbenjárásában, nem a holtakkal való foglalkozásban, hanem egyedül Jézus Krisztusban találjuk meg az üdvösséget. Így a Reformáció legnagyobb áldása, nyeresége: az evangélium újra felfedezése. A protestáns ember mindene Jézus Krisztus. Mit nyert a magyarság a Reformációval? Művelődést. Magyar reformátorokat: Dévai Bíró Mátyást, Szkhárosi Horvát Andrást, Bornemissza Pétert, Szegedi Kis Istvánt, Méliusz Juhász Pétert, Szenci Molnár Albertet, Dávid Ferencet, Heltai Gáspárt. Magyar irodalmi nyelvet. Sylvester János 1541-es Újszövetség fordítása megmutatta, nyelvünk alkalmas, nemcsak a hangsúlyos, de az időmértékes verselésre is: "Próféták által szólt rígen, néked az Isten, azkit ígírt, íme, vígre megadta Fiát" - Károlyi Gáspár 1590-es Vizsolyi Bibliája, nyelvünk alapjává lett. Iskoláinkat: Debrecenben, Nagyenyeden, Sárospatakon, Pápán, Kolozsvárott, Eperjesen, Pozsonyban, Sopronban. Legnagyobb költőink, íróink: Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Tompa Mihály, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Szabó Dezső, Ady Endre, Németh László, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Jékely Zoltán, Weöreös Sándor és hosszan folytathatnám a sort - mind-mind protestánsok. Protestantizmusuk, evangéliumi hitük áthatotta munkásságukat. Ennek illusztrálásaként, a legnagyobb szókincsű költőnknek tartott, református Arany János sorait hadd idézzem a krisztusi kegyelemről, melyet a "Szondi két apródja" című balladájában így ad főhőse, Szondi György szájába:"Mond meg neki, Márton, ím azt üzenem, / Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi. / Jézusa kezében kész a kegyelem, / Egyenest oda fog folyamodni." Mit nyert Magyarország a Reformációval? Legkiválóbb államférfiait. a református Bocskay, Bethlen, a Rákóczyak, az evangélikus Thököly, Kossuth (csakhogy tényleg a legnagyobbakat említsem) Istennel a hazáért és a szabadságért szálltak síkra. Mit nyert Magyarország a Reformációval? Beszélnem lehetne protestáns tudósokról, a protestantizmus és a gazdasági fejlődés összefüggéseiről - a puritán takarékosság jegyében, és ki tudja még, mi mindenről szólhatnék?! De utolsóként, hadd emeljek ki még egy áldást: a felekezeti sokszínűséget. Az egymás mellett élés és az egymással élés keserédes kényszerét, ezzel együtt pedig a türelmesség gondolatát. Az igaz keresztyénség és az evangéliumi protestantizmus lényege szerint toleráns. Ha pár ezer km-rel Nyugatabbra élnénk, ma Európa, mit Európa - világszerte tanítanák az 1568-as Tordai Országgyűlés határozatát, mely a világon először hirdetett törvényt a hitbeli szabadságról. A 4 bevett erdélyi eklézsia, a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius békességéről. Ma, nyomorúságos magyar közállapotunkban talán az lenne a legnagyobb áldás, ha megszívlelnénk Tolnai Mihály kolozsvári prédikátor 1676-ból való üzenetét: "Magyar, ne veszesd a magyart! Vigyázz jövendőbeni megmaradáson! Hitesd el magaddal, hogy kevesen vannak (az) emberek közt jóakaróid. Akár lutherista, akár pápista, akár kálvinista légy, csakhogy magyar vagy, ezért egyenlő sorsod... Legyen tudva néked és emlékezzél erre." Ma az lenne a legfontosabb, ha reformátusok, evangélikusok, unitáriusok, baptisták, egyszóval mi protestánsok és minden magyarországi keresztyén összefogna, hogy így legyen áldássá és megújulássá a Reformáció, a keresztyénség, hazánk javára. Németh Mihály ev. lelkész

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Az evangélikus ember nem bírja a böjtöt?

 

Mikszáth Kálmán „A fekete város” című regényének egyik jelenetében a főszereplő Görgey Pál, Szepes vármegye evangélikus vallású alispánja, tévedésből börtönbe csukatja molnárlegény álruhában bujkáló János bátyját. A foglyot nem engedte a várnagyhoz vitetni. Így étkeztetéséről sem történt intézkedés. Amikor a végzetesnek tűnő bebörtönzés ténye napokkal később kiderült, Görgey kétségbeesetten kérdezte meg gazdasszonyától: „… Marjákné! Meddig él meg egy ember étlen-szomjan? - Sohase próbáltam – felelte Marjákné - Hanem azt hiszem, embere válogatja. A katolikus ember kibírja egy hétig is, mert az hozzá van szokva a böjtökhöz, de a lutheránusokért nem mernék jótállni. …” Már a regényrészlet is érzékelteti, hogy a lutheránus/evangélikus ember nem igazán tudja, miként viszonyuljon a kegyességnek ahhoz a megnyilvánulásához, amit böjtnek, böjtölésnek nevezünk. A zavart növeli, hogy napjainkra divattá és közhellyé lett, minden a testsúly csökkentésére irányuló praktikát, böjtnek nevezni. Tegyük tehát először tisztába a fogalmakat. Aki súlyos műtét előtt áll és nem ehet, az koplal. Aki valamilyen betegsége miatt, egészsége érdekében tartózkodik bizonyos (cukros, zsíros, fűszeres stb…) ételektől, az diétázik. Aki optimális testsúlyát elérve szeretne megfelelni embertársainak és önmagának, az fogyókúrázik. Aki nélkülözi a táplálékot, az éhezik. Aki testét és vele lelkét fegyelmezi, ezzel emlékezve az érette is szenvedő Jézusra, az böjtöl. A szenvedő Jézusra emlékezve, így alakult ki az egyházban a régen Nagyböjtnek, ma Böjtnek nevezett időszak. Ebben az időszakban a 40 napig pusztában böjtölő Jézus példáját követve, a keresztyének a Húsvét előtti szentidőben, – hamvazószerdától-nagyszombatig - a 6 böjti vasárnapot leszámítva – gyakorolták a testi böjtöt. Másrészt alkalmas volt arra, hogy a hívő ember megfeledkezzen mindenről, amiben szívesen és bűn elkövetése nélkül kedvét lelte volna. (Pld.: hús evése, tánc … stb …) Az evangélikus reformáció a Szentírás talaján állva, Hitvallási Iratainkban támogatta a böjtölés gyakorlatának megtartását. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a következőkre: - A böjtre nem lehet kényszeríteni a hívőket. - A böjt, mint jócselekedet nem vezet önmagában, Krisztushit nélkül, örök életre. - A böjt nem csupán a test megöldöklése, hanem a halálból feltámadó új élet születésének alkalma is. Egyfajta „szent tavasz” a lélek számára, amely Krisztus áldozati kereszthalálából támad. - A böjt akkor nyer igazi tartalmat, ha szükséget szenvedő embertársaink megsegítését is szolgálja. Az evangélikus ember nem bírja a böjtöt? Dehogynem! Csak éljünk vele bölcsen, a Szentírás tanítása szerint Isten dicsőségét és embertársaink javát szolgálva, szemünk előtt tartva az apostoli intést: „… megsanyargatom és szolgálatra alkalmassá teszem a testemet… hogy magam olyanná ne legyek, mint aki alkalmatlan a szolgálatra.” (1Kor. 9, 27) Németh Mihály, ev. lelkész, Maglód

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 A keresztelő angyal szobráról:

 

 „Alig gondolható el számunkra, hogy a mérhetetlen anyagi világ határain túl, a terek és erők végtelenségében semmilyen más élet nem keletkezett, mint az állatok és emberek világa.” (Adolf Schlatter német teológus) Emberi elbizakodottság lenne azt képzelnünk, hogy egyedül mi emberek vagyunk a teremtettség csúcsa. A Biblia határozottan beszél arról, hogy léteznek az embernél magasabb rendű lények is. Ők az angyalok. A teremtett mindenség emberi szem számára csak ritkán megjelenő, többnyire láthatatlan alakjai. Isten bennünket védelmező, őrző és szolgáló teremtményei. A minket körülölelő jó erők képviselői, félelmekkel és beláthatatlan veszedelmekkel teli világunkban. Nem véletlen, hogy a reformátor – Luther Márton – úgy reggeli, mint esti imádságát ezzel a kéréssel zárja: „Mennyei Atyám!... Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam.” 2001 augusztusában úgy tűnt, a gonosz ellenség erőt vett rajtunk. Akkor ugyanis, mindmáig ismeretlen tettesek, ellopták a maglódi evangélikus templomból a keresztelőmedencét tartó angyal szobrát. Az 1740-es évekből való műalkotást sokan az egész Magyarországi Evangélikus Egyház legszebb barokk angyalszobrának tartják. Maglódi evangélikusok ezreit keresztelték az elmúlt századok során kiterjesztett szárnyai alatt. Az egyházközség presbitériuma adománygyűjtést hirdetett az ellopott, a köznyelv által „keresztelő angyalkának” becézett, műremek másolatának elkészítésére. Eddig több mint másfél millió forint adomány gyűlt össze erre a célra gyülekezetünk tagjaitól, lelkes maglódiaktól. Március 20-án, szombaton, Böjti Jótékonysági Zenés Áhítatot tartottunk, este 6 órától, az evangélikus templomban a keresztelő angyalszobor javára. Ezen a koncerten közreműködött a Maglódi Általános és Vermesy Péter Művészeti Iskola tanárai mellett gyülekezetünk újjászerveződött kórusa. Pályázati úton – az Evangélikus Egyház Gyűjteményi Tanácsától – is nyertünk 300 ezer forintot erre a célra. Február első napjaiban kezdtük meg az egyeztetéseket Enes Nagy Sándor szobrásszal, dr. Harmati Béla László evangélikus művészettörténésszel és Derdák Éva restaurátorral a szobor elkészítéséről, melynek költségei megközelítik a 2 millió forintot. Reméljük, hogy most már belátható időn belül elkészül a szobor és így Isten angyala látható formában is „őrzi” Maglód népét. Németh Mihály lelkész

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Egyház és közélet

 

„Tisztelendő úr! Leadta már a kopogtató céduláját?” – szegezték nekem a kérdést több alkalommal is az elmúlt hetekben. Aztán tágra nyílt, csodálkozó, egyben kérdő tekintetekkel szembesültem, mikor megadtam a választ: - „Nem, és nem is fogom leadni.” Döntésemben elsősorban nem az befolyásolt, hogy a nevet, címet, személyi számot is tartalmazó jelölőszelvény leadásával megkérdőjeleződik a titkos szavazás valódisága. Lelkészként komolyan gondolom azt, hogy különféle pártszimpátiával rendelkező egyháztagjainkat nem oszthatom meg egy konkrét párt melletti elköteleződéssel. Ettől függetlenül rendkívül fontosnak tartom azt, hogy az egyház hallassa hangját a politikában, és részt vegyen a közéletben. A politika szó eredeti jelentése ugyanis: közélet. Ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, politizál. Az egyház részt vesz a közéletben, tehát politizál. Mi lehet az egyház közéleti-politikai elkötelezettségének a célja? Nem más, mint az, hogy az egyház szerepvállalása által még inkább teljesebbé váljon a politika! Nem pártpolitikai értelemben, hanem a bibliai elkötelezés síkján.: „Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is." (Jeremiás próféta könyve 29, 7) A közjó előmozdításában, erkölcsi iránymutatásban, oktatási, szociális, kulturális közfeladatok átvállalásában, az emberhez méltó életkörülmények és együttélési feltételek kialakításában való szerepvállalás - mindez az egyház részéről nem pártpolitikai elkötelezettség, hanem a hit felelősségének közéleti megélése. A keresztyén hit közéleti felelősségének felismeréséből fakad, hogy a magyarországi történelmi egyházak biztatják híveiket a választásokon való részvételre. Így biztatok minden keresztyént, elsősorban minden maglódi evangélikust arra, hogy eleget téve földi hazánk iránti állampolgári kötelességüknek, éljenek szavazati jogukkal. Szavazzanak legjobb lelkiismeretük szerint! Tanulmányozzák át az egyes pártok és jelöltek programját, különös tekintettel az erkölcsi értékekre és közösségeink (családjaink, városunk, hazánk, nemzetünk és egyházaink) jó előmenetelére vonatkozóan. Teljesedjék be rajtunk Isten szava: „De megalázza magát népem, amelyet az Én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az Én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, Én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat." (2Krónika 7:14) Maglód, 2010-02-27 Németh Mihály lelkész

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Trianoni Emlékműavatás: Az Atya, Fiú, + Szentlélek, teljes Szentháromság egy örök Isten, a történelem Ura áldja meg ezt a maglódi ereklyés országzászlót - Trianon emlékművet. Emlékeztesse az az emlékmű Maglód népét és mindazokat, akik megállnak előtte a ma 90 éve, 1920. június 4-én aláíratott békediktátumra, mely országunkat feldarabolta, nemzetünket megnyomorította. Isten áldja meg mindazokat a honfitársainkat, akik Trianon után őseiktől örökölt szülőföldjükön, de immár idegen országban, üldöztetést, megaláztatást és elnyomatást szenvedve megőrizték és őrzik magyarságukat. Isten, a történelem Ura ébressze fel mindazok lelkiismeretét, akik elhallgatással, hazugsággal, nemzetellenes propagandával feledtetni akarják e gyászos nap emlékét. Isten áldása legyen mindazokon, akik magyar nemzetünk összetartozásáért és ugyanakkor a Kárpát medencében élő népek: románok, szerbek, horvátok, szlovének, németek, szlovákok, ruszinok, romák, magyarok megbékéléséért fáradoznak, ezzel váltva valóra Isten igéjének igazságát: „mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” Ámen

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Háló, hálózat

 

A Maglód újság interjúja Németh Mihály lelkésszel az ügynök-kérdéssel kapcsolatban

 

 

A történelmi egyházaknak rendre sikerül a negatív hírek mentén felbukkani a társadalmi nyilvánosság előtt, és úgy tűnik, mintha néha önmaguk provokálnák az újabb és újabb pofont. Vajon mi értelme van az Evangélikus Egyház „műhelyében” épp készülő ügynökmúltat feltáró könyvsorozat elkészítésének, ha közben a rendszerváltás előtt ügynöki munkát végző teológia-rektornak, dr. Szabó Lajos professzornak, a lelkiismeretére bízzák, folytatja-e a pályafutását? Az ügyről Maglód evangélikus lelkipásztorát kérdeztük.

 

Maglód Újság - Az utóbbi idők legnagyobb visszhangot kiváltó egyházi „ügye” volt az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorának vallomása. Mit gondol Szabó Lajos ügynöki érintettségéről?

Németh Mihály -Elöljáróban annyit leszögezhetünk, elismerésre méltó, hogy a történelmi egyházak közül mi evangélikusok élen járunk a múlt feltárásában. A 90-es évek előtti történések tudományos feltárása évek óta zajlik. Egyházunk Tényfeltáró Bizottságot állított fel. Az ő munkájuk nyomán a közelmúltban meg is jelent a Magyarországi Evangélikus Egyház és a pártállami időszak állambiztonságának kapcsolatáról szóló könyvsorozat bevezető kötete: „Háló” címmel. Ebben magas rangú egyházi személyiségekről is írnak érintettségük okán. Az viszont, hogy dr. Szabó Lajos professzor csak most állt a nyilvánosság elé, nem jó, de tükrözi nemcsak az egyház, hanem az egész társadalom erkölcsi állapotát.

 

MÚ - A vallásos, de akár a nem egyházi kötődésű emberek számára is sokkal taszítóbb lehet, ha egy „keresztény” emberről, ráadásul lelkészi vezetőről derül ki valami, mintha például egy politikusról. Nem gondolja, hogy Szabó professzor helyrehozhatatlan károkat okoz az egyháznak hivatalban maradásával?

NM -Egy nem hívő ember nem biztos, hogy tudja, érzi, min ment át a rendszerváltás előtt, a kommunizmusban az egyház. Akkoriban ugyanis csaknem az egyetlen rendszeridegen szervezetként működtek a vallási közösségek. Így kiemelt figyelmet kaptak az állambiztonsági szervektől. Magyarán: esperestől felfele nem nagyon lehetett elképzelni olyan vezető vagy a közéleti tisztségben lévő egyházi személyt, akit ne szervezett volna be a belügy. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenki jelentett, de mindenesetre nagyon sokan. Fontos lenne megtudni, feltárni, hogy az adott ügynökök kiről és mit jelentettek, de még fontosabb lenne ezeknek az embereknek a tartótisztjeit megnevezni, hiszen mégiscsak ők álltak e rendszer csúcsán. Ők is itt élnek köztünk háborítatlanul, felelősségrevonás nélkül. Hogy dr. Szabó Lajos okoz-e károkat hivatalban maradásával, nem tudom megítélni. Mindenestre akkor vagyunk korrektek az ő irányában, ha elmondjuk nagyon sokat tett és tesz egyházunkért, a lelkészképzésért. Kár, hogy ezt leterheli ügynökmúltja. Egyébként a maglódi evangélikusok néhány éve egy szeretetvendégség alkalmával személyesen találkozhattak vele és feleségével.

 

MÚ -Sok lelkész a jelentgetés helyett vidéki „száműzetésbe” vonult. Amikor a rendszerváltozás után a jobb helyeket „osztogatták” túl távol voltak a tűztől és talán kedvük sem volt keveredni a gerincüket meghajlítókkal. A vezetői pozíciókat az egyházban is, ahogyan a politikában, a volt pártállam kiszolgálói szerezték volna meg?

NM: -Nem általánosítanék. A vezető pozíciókat inkább megtartották, mint megszerezték. Mindenesetre az én véleményem is sarkos ebben a kérdésben. Nem vagyok ítéletosztó, de meggyőződésem, hogy a bűnt be kell vallani, meg kell bánni, bocsánatot kell kérni, és ha szükséges a következményeket hordozni kell. Csak így nyerhető el a megbocsátás. Mindazoknak a lelkészeknek és közszereplőknek is, akik érintettek voltak, 20-21 éve, 1989-1990-ben kellett volna kiállniuk a nyilvánosság elé. Már rég elfelejtettük volna az egész ügynökmúltat - most viszont újabb és újabb csontvázak esnek ki a szekrényből.

 

MÚ - Dr. Szabó Lajosnak az Evangélikus Egyház országos vezető testülete a „lelkiismeretére” bízta a döntést.: Lemond vagy marad? Ő úgy érzi, folytathatja a lelkészek képzését. Ön mit tett volna?

NM - Azt hiszem, az a minimum, hogy felajánlottam volna a lemondásomat.

 

MÚ - Mit gondol, hány evangélikus lelkész lehet érintett a rektorhoz hasonlóan?

NM -Őszintén szólva fogalmam sincs. Becslésekbe sem bocsátkozom. Csak abban reménykedem, hogy a Tényfeltáró Bizottság munkája és a már említett „Háló” könyvsorozat végre pontot tesz a múltra. Remélem, hogy Isten megkönyörül egyházán, és felébreszti ügynök múlttal rendelkező papjai, tisztségviselői lelkiismeretét. Ennek hiányában ugyanis nem lesz megújulás. Ugyanerre persze a társadalom minden szintjén szükség lenne, hiszen az ott tapasztalható bajok, a múlt feltáratlansága, lezáratlansága, kibeszéletlensége gyűrűzik be közösségeinkbe. Addig is pedig egyházként helyi szinteken, helyi közösségekben – itt Maglódon is - hiteles élettel és szolgálattal igyekszünk példát mutatni. Erkölcsről, etikáról prédikálni ugyanis csak akkor van értelme, ha nemcsak beszélünk róla, hanem éljük is.

 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Minek a hittan?

Néhány esztendővel ezelőtt a népszerű „Legyen Ön is milliomos!” televíziós vetélkedő németországi változatában történt:

A műsorvezető a következő feladatot adta a játékos jelölteknek: „Helyezzék elhangzás szerinti sorrendbe a Miatyánk kéréseit!”

A, „bocsásd meg vétkeinket”;

B, „mindennapi kenyerünket, add meg nekünk ma”;

C, „jöjjön el a te országod”;

D, „szabadíts meg a gonosztól.”

A kérdés elhangzását követően elindult a stopperóra. Hamar letelt a harminc másodperc. Csak ezután jött a döbbenet: egy játékos jelölt sem találta el a Miatyánk kéréseinek helyes sorrendjét!

A néhány esztendővel ezelőtti Németországban, mintha visszaforgott volna fél évezredet az idő kereke. Luther Márton ugyanis, látva a német keresztyének tudatlanságát, 1529-ben ezeket a sorokat vetette papírra: „Istenem! Mennyi nyomorúságot láttam: az egyszerű ember, … semmit sem tud a keresztyén tanításból…  És ezeket hívják keresztyéneknek, … pedig sem a Miatyánkot, sem a Hiszekegyet, sem a Tízparancsolatot nem tudják!”

Attól tartok, 2010 Magyarországán sem sokkal jobb a helyzet. Maglódon vajon hányan tudják helyes sorrendbe tenni a Jézustól tanult imádság kéréseit fél perc alatt?!

Ilyenkor szeptemberben, az új tanév kezdetén, esztendőről-esztendőre, hol hevesebben, hol mérsékeltebben, fellángol a vita a hitoktatás szükségességéről. Miért részesüljenek hittanoktatásban a gyerekek? Minek a hittan?

Többféle válasz létezik erre a kérdésre. A kultúrára hivatkozó válasz szerint, alapvető Bibliaismeret nélkül nem lehet megérteni az európai történelmet, irodalmat, a különféle művészeti alkotásokat. Éppen ezért hívők és nem hívők számára egyaránt az általános műveltség részét kell képezze a hittan! Létezik etikai válasz: erkölcsi nevelés nélkül nincs egyéni boldogulás, nincs közösségi felemelkedés! Van teológiai felelet is: mindazok a szülők, akik megkereszteltették gyermekeiket, a keresztszülőkkel együtt kötelezték magukat arra, hogy az egyház segítségével gondoskodnak gyermekük hívő keresztyénné neveléséről. Ebből egyenesen következik, hogy nem a gyerek dönti el, szeretne-e járni hittanra aszerint, hogy van-e kedve hozzá vagy sem, hanem a szülőknek kell teljesíteniük a kereszteléskor tett ígéretüket!

Mindezek a válaszok külön-külön, de együtt is megállják helyüket.

Azonban van még egy szempont. A hit válasza. „A hit a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” – tanítja a Biblia. A szemmel nem látható, de az egyetlen maradandó értékhez, vagyis a Szeretethez, Istenhez juthat el a gyermek a hitoktatáson keresztül. A hittan célja éppen az, hogy az Istenben bízó hit által, olyan alapra tegyen szert a gyermek, amire építve megtalálja élete értelmét, szépségeit, és amibe tud kapaszkodni, ha nehézség éri őt élete során. Nos ezért fontos a hittan. Ha nem a legfontosabb….                                                                                                        -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Laczkó Györgyné temetőgondnokunk méltatása, abból az alkalomból, hogy Maglód Város Önkormányzata 2010. augusztus 20. alkalmából, hűséges temetőgondnoki szolgálatáért, Dóra Tivadar díjban részesítette:

 

Laczkó Györgyné Hlavács Zsuzsanna 1943-ban született, tősgyökeres maglódi evangélikus családban. Az általános iskola elvégzését követően fémipari-műszerész képesítést szerzett. A Maglódi Vas- és Fémipari KTSZ-ben dolgozott nyugdíjazásáig. Nehéz fizikai munkája mellett szerető családanyaként sokat fáradozott - és fáradozik mind a mai napig - két fia, menyei és három unokája, családja boldogulásáért.

2001. július 12-én választották meg a Maglódi Evangélikus Egyházközség temetőgondnokának. Gondnoki teendőit lelkiismeretesen, odaadóan végzi. Látszólagos szigorúsága mögött nagyfokú segítőkészség rejlik. Nemcsak a temető, hanem a gyülekezet fenntartása is szívügye. Munkásságának eredményeként emberemlékezet óta nem látott rend alakult ki a templomkertként működő Öregtemetőben. A városunk melletti magaslaton fekvő sírkert látványa megelégedéssel tölti el úgy a helyiek, mint az itt átutazók szívét, igazolva a költő sorainak igazságát: „A völgyet nézni állj meg hegytetőn, az életet tanuld a temetőn.” A temető rendezettsége hirdeti a maglódiak tiszteletét elődeik iránt. Bizonysága élni akarásuknak és a település szépítésére vonatkozó elkötelezettségüknek.

Laczkóné Zsuzsi néni munkája annál inkább elismerést érdemel, mivel az új városközpont kialakulásával, az elöregedő Ófalu sok helyütt romlásnak indult patakparti épületei között, a város legrégibb műemléke - az Evangélikus templom - kulturált környezetben fogadhatja a hívőket és az ide látogatókat.

A Dóra Tivadar-díj átadásával hálás köszönetet mond Laczkó Györgynének hűséges temetőgondnoki munkájáért Maglód város vezetősége és lakossága.

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Szülők és Gyerekek!

Ezt a levelet az evangélikus egyházunkban keresztelkedett gyermekeknek és szüleiknek azzal a céllal készítettük, hogy megismertessük a családokat az egyházunkban működő „Vasárnapi Iskola” elnevezésű mozgalommal, amely tulajdonképpen a protestáns gyülekezetekben szerte a világon működő gyermek-bibliakör.

A Vasárnapi Iskola alkalmai a Maglódi Evangélikus Egyházközségben vasárnap délelőttönként 10:30 órától kezdődnek. Az első 15-20 percben az istentiszteleten vesznek részt a gyerekek. Ezt követően a Maglód, Sugár út 79. szám alatt lévő gyülekezeti teremben folytatódnak a foglalkozások, ahol énekelnek, játszanak, imádkoznak, és játékos formában egy-egy bibliai történettel ismerkednek meg a résztvevők. Ennek időtartama: kb. 40-45 perc.

A Vasárnapi Iskola ebben a formájában nagyszerű lehetőség arra is, hogy amíg a gyermekekkel szakképzett pedagógusok foglalkoznak a gyülekezeti teremben, addig a család felnőtt tagjai a templomban hallgathassák az igehirdetést!

Az idei Vasárnapi Iskolai évet 2010. szeptember 25-én kezdjük, és már előre tervezett témákkal várjuk a gyerekeket.

Mindenkit szeretettel várunk szeptember 25-én, vasárnap, délelőtt 10:25-kor az evangélikus templomnál.

Ha bármilyen kérdésük van, forduljanak bizalommal Németh Mihály lelkészhez a

+36-20/770-30-26-os telefonon.

Isten áldását kívánjuk családjuk életére!

Erős vár a mi Istenünk!

Maglód, 2010. szeptembere

 A Vasárnapi Iskola vezetői:

Domokos Béláné

Gömöri Tamara

Holkó Ágnes

Nagy Krisztina

Szeberényi Lászlóné

Zombory Istvánné

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------